Oldalak

Miért nem hordok kokárdát március 15-én?



Egyrészt azért, mert nem vagyok hajlandó olyan jelképet viselni, mely a párizsi patkánylázadás idején terjedt el. A trikolor rózsába fűzése, illetve szalagcsokorrá (cocarde-dá) alakítása ugyanis 1789-ben a Bastille „ostromát” követően vált szokássá. A legenda szerint XVI. Lajosnak nyújtotta át La Fayette márki. Hogy így volt-e, nem tudjuk biztosan, de a forradalom szemérmetlenségére és a márki kalandor voltára ez nagyon jellemző volna. Magyarországon állítólag Petőfi neje, Szendrey Júlia varrt ilyet először a férjének, aki bevallottan a franciaországi csatornaforradalom rajongója volt.
Nemzetünk hamis önképének bizonyítéka, hogy mindmáig tömegek tűznek kokárdát március 15-én – ráadásul legtöbben tudtukon kívül olasz szalagcsokrot használnak, mivel a legtöbb manapság forgalomban lévő kokárdán kívül van a piros sáv, a közepe pedig zöld. Márpedig heraldikailag a kokárdát épp fordítva, belülről kifelé olvassuk, tehát a magyar színekből összeállított kokárda belül piros kell legyen, s kívül kell húzódnia a zöld sávnak.
Legfőképpen pedig azért nem hordok kokárdát, mert március tizenötödike nem ünnep, főként nem a magyar nemzet ünnepe, hanem szomorú évforduló. A liberális republikanizmus első magyarországi forradalmának tragikus évfordulója.
Senkit ne tévesszenek meg a hangzatos nemzeti jelmondatok! A jogos magyar nemzeti törekvések kiteljesítéséhez nem volt szükség a pesti hőzöngésre, a helyes irányú változások már évtizedek óta folyamatban voltak. Ezek emblematikus képviselője gróf Széchenyi István volt.
Ezek sikeres végigvitelét éppen a jellemtelen, ifjú korában tolvajlással foglalkozó bajkeverő kalandor, Kossuth Lajos veszélyeztette, kinek felelőtlen ordítozása felbujtotta a még nála is szélsőségesebbeket, a magukat nagyképűen márciusi ifjaknak nevező néhány tucat hangoskodót. Ezek voltak azok, kik sistergő gyűlölettel viseltettek az Apostoli Magyar Királyság ellen, s tűzzel-vassal, vérontással akarták felforgatni a visszásságaival, hibáival is jól és biztonságosan működő ezeréves államberendezkedést. Legkevésbé sem titkolták, hogy történelmi előképük a franciaországi patkánylázadás. Az úgynevezett tizenkét pont végső összefoglalása a párizsi csatornaforradalom jelmondata: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!” E demagóg mottó képtelen életellenességét nem szükséges különösebben ecsetelnem, legyen elég rámutatnom az egyenlőség és a szabadság közt fennálló nyilvánvaló ellentmondásra: miután a gyengébb képességű adottságai okán soha nem lehet egyenlő a magasabb kvalitásúval, az egyenlőséget törvényszerűen kizárólag erőszakkal lehet megvalósítani, logikusan a kiválóbb rovására. Ez pedig nem szabadság, hanem terror. S valóban, a terror minden ilyesféle forradalmi lázongás törvényszerű velejárója volt a történelem során. 1849-ben Madarász László, a forradalmi banda rendőrminisztere is be akarta vezetni a forradalmi terrort Saint-Just példája nyomán; hogy nem sikerült neki, s hogy egyáltalán Magyarországon a lázongás nem volt olyan véres, mint másutt, az csak a magyar géniusznak, a magyar népléleknek köszönhető, mely abban az időben sokkal bölcsebb volt önjelölt „megváltóinál”. Ez azonban legkevésbé sem menti föl a forradalmi bandát.
Ami a március tizenötödiki tizenkét pontot illeti, emellett sem mehetünk el szó nélkül.
Hiszen mit is követeltek a lázongók?
Elsőként sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését. Egy virtigli demokrata persze hevülten lelkesedik e kívánságért. Csakhogy ez nem a hivatottak szabadságát jelenti, hanem teljes anarchiát. E követelés melegágya az értéksemlegesség hazug, életellenes tanának s az ezredéves államrend lerombolásának. Legkésőbb 1918-ra ez bebizonyosodott. E követelés tehát gazemberség, ugyanakkor vajmi kevés köze van a nemzeti ügyhöz. Ez szimpla politikai ordítozás.
A forradalmárok Pesten székelő felelős minisztériumot (azaz kormányt) is követeltek. Ez rendben is van, csakhogy ehhez sem volt szükség forradalmi hangoskodásra, a pesti országgyűlés pedig jól hangzó, de üres jelmondat. Hiszen addig is volt magyar országgyűlés, csak épp az ország egy másik városában, Pozsonyban ülésezett.
Negyedik pont: törvény előtt egyenlőség polgári és vallási tekintetben. E jelmondat olvastán valamirevaló demokrata párás szemmel emeli tekinteték az Eskü-teret csúfító Petőfi-szoborra, anélkül, hogy végiggondolná, mily halálos veszedelem rejtőzik e pontban. Ez ugyanis nem jelent egyebet, mint a Magyarországon élő nagyszámú idegen nemzetiségű jobbágy politikai jogokkal való felruházását, s ezáltal a Szent Korona alattvaló-voltukban egyenrangú alattvalóiból önálló politikai entitássá változtatását, vagyis Magyarország etnikai alapú szétrobbantásának előkészítését. A vallási egyenlőség pedig a zsidó emancipáció megalapozása volt. Nyilvánvalóan nem szükséges ehhez többet hozzáfűznöm.
Ötödik pontban nemzeti őrsereget követeltek a márciusi hőbörgők. Ez a hazafiak szívét dobogtatja meg, csakhogy a királynak volt hadserege, éspedig többnemzetiségű. Manapság ilyen a svájci hadsereg. A saját magyar hadsereg követelése tehát nyílt szembeszállás volt a törvényes uralkodóval, megkérdőjelezése uralkodói jogainak, végső soron az ezredéves államrenddel való szembeszállás.
A közös teherviselés már Széchenyi reformprogramjában szerepelt, semmi újdonság nem volt hát benne. Helyessége ugyanakkor megkérdőjelezhető, hiszen ez politikai egyenlőséget is jelent, az pedig, mint a fentiekből nyilvánvaló, Magyarország szétverésének melegágya volt.
Ugyanilyen okból elvetendő az úrbéri viszonyok megszüntetése.
Nyolcadik pont: esküdtszék és képviselet egyenlőség alapján. A Tamás bátya kunyhóján és egyéb könnyes egalitáriánus ponyván nevelkedettek számára ez is magától értetődik, pedig valójában a királyi bíróságok ellen irányuló törekvésről van szó, a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus őrületéről, vagyis az államhatalom szétzilálásáról, megbénításáról.
A Nemzeti Bank létrehozásának gondolata végre támogatható pont. Csakhogy ez sem Petőfiék fejéből pattant ki, hanem része volt Széchenyi reformprogramjának.
Tizedik követelés: a katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. Nos, ebben már benne foglaltatik az alkotmány is, aminek léte önmagában elfogadhatatlan, amennyiben olyasféle írott alaptörvényként értelmezzük, mely kötelezi a királyt is, vagyis – logikusan – fölötte áll az uralkodónak. Ez totálisan ellentmond a Szent Korona tanának, mely szerint a legfőbb hatalom a Szent Korona, tehát a megkoronázott király. Ezen túlmenően tetszetős idealista felfogás, hogy a magyar bakák ne ontsák vérüket külföldön, az idegenek pedig menjenek haza, csakhogy ilyen sosem volt. Különösképp arcpirító azok részéről hivatkozni a 12 pontra, kik amúgy lelkes hívei hazánk NATO-tagságának és ekképp különböző idegen országokban teljesítendő küldetésekben való magyar részvételnek.
Tizenegyedik pont: a politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Személyes meggyőződésem szerint párját ritkító arcátlanság az államrend vagy az uralkodó elleni üzelmekben bűnös felforgató elemek szabadon bocsátását követelni. Jól tudjuk, ki volt Táncsics Mihály, aki akkortájt a „politikai” foglyok emblematikus alakja volt: egy közveszélyes prekommunista elmebeteg. Ezt a Táncsicsot szabadították ki a márciusi hőzöngők, s tettüket a szabadság nagy diadalaként ünnepli az utókor.
Végül az utolsó pont: unió Erdéllyel. Ez elsőre megkérdőjelezhetetlennek tűnik itt a nemzeti oldalon, főképp Trianonnal a tudatunkban. Pedig ez sem jelentett egyebet, mint a sok millió román jobbágy beemelését a politikai nemzetbe, jogokkal való felruházásukat, nemzeti öntudatuk felpiszkálását. Sajnos tény, hogy Avram Iancu és matralócbandája nagyenyedi vérengzésének előzményeit keresve egyértelműen rátalálunk a 12 pontra.
Mindezeken túlmenően világosan kell látni, hogy a magyarországi 1848 az egész Európán keresztülsöprő forradalmi hullám szerves része volt, anélkül nem értelmezhető. Vagyis gyökerei az 1640-es Cromwell-féle királygyilkos polgári forradalomig nyúlnak vissza; ezek a felvilágosodásnak hazudott elsötétedés, deszakralizáció idején megerősödtek, hogy 1789-ben és utána a világ gyümölcséről ismerhesse meg a fát. A „termés” a guillotine-rendszer, majd a kommunizmus vérfürdője, a szerves társadalmak és hierarchiák szétverése, a színtelenné, szagtalanná, arctalanná taposott embermasszák végsőkig történő kizsigerelése, a minden korlátot áttört pénzkapitalista-emberjogista világrend. Vagyis Cromwell puritánjaitól Robespierre jakobinusain, Kossuth és Petőfi republikánusain, Jászi-Jakubovics Oszkár radikálisain, Trockij-Bronstein bolsevistáin és Daniel Cohn-Bendit 1968-as neobolsevistáin-anarchistáin keresztül egyenes út vezetett korunk emberjogista, „politikailag korrekt”, deviancia-dicsőítő dogmatizmusáig. Ez az út egyre erőteljesebb szívóhatású örvény, mely a halálba húz. S amikor a mai SZDSZ eszmei alapvetésében 1789-ben 1848-ban és 1918-ban jelöli meg történeti előképét, akkor nem tesz mást, mint arcátlanul nyíltan kiáltja világgá a destrukció programját.
Nos, ezért eszem ágában sincs március tizenötödikén, e szomorú évfordulón kokárdát tűzni.
Inkább elmegyek a Ferencz József sörözőbe, hogy egy korsó sörrel felköszöntve emlékezzek azokra, kik rendíthetetlenül hűek maradtak az uralkodóhoz az 1848-49-es felfordulás idején. Legyen áldott I. Ferencz József királyunk emléke!
„A demokrácia mindig és mindenütt a felbomlás és a rombolás princípiuma. Arra alkalmas, hogy az embereket elválassza egymástól, és a társadalmat felbomlassza.” (herceg Klemens Wenzel Lothar Fürst von Metternich-Winneburg)


(Harcos a cinóberösvényen)

7 megjegyzés:

  1. Nem vagyok oldaluk rendszeres olvasója, de az írással egyetértek.
    Majdnem ugyanezeket a szempontokat emelném én is ki, azzal a kivétellel, hogy talán nem volna szabad a 12 pont nevezetű kívánságlistának akkora jelentőséget tulajdonítani, mint teszi azt az írás. A 12 pont annyit ért, hogy egy nímand Sükei nevezetű fűzfapoétát bíztak meg a "10-ek" a kiszögelésével, s amikor a helyi posztos rendőr ezt észrevette, hallgatta Sükei süketelését, csak annyit hallott, hogy valami zagyvaságot kiabál a bukaresti református lelkész fia. Ugyanis Sükei egy Pest szerte köznevetség tárgya dadogós volt.
    Hát, ennyi jelentősége volt ennek a kívánságlistának, hogy egy beszédhibással szögeltették ki.
    Azaz, aki összeállította sem gondolta komolyan - csak demagógiának.
    A konstábler elmegyógyintézetbe akarta szállíttatni, de ebben - állítólag - megakadályozták a (magyarul sem beszélő) pestiek. Megjegyzem: Sükei nem ment a gyogyóba, Széchenyi viszont belebetegedett Kossuth "barátságába".

    De nem is ez az érdekes - ezt talán mindenki tudta is, hanem az, hogy az egyébként gyakran olvashatatlan kommentű Mandineren egészen értelmes vita alakult ki Kossuthról, s többen megegyeztek/megegyeztünk benne, hogy ő volt az első magyar politikai celeb. Mint Győzike, akinek nem kellett tudni énekelni ahhoz, hogy énekes lehessen. Viszont jó volt a marketingje. Mint Kossuthnak, a Pesti Hírlap
    Amit pedig menekülése előtt és után tett, az magyar ember számára csak szánalmasnak minősíthető. Amit pedig a hiszékenyekkel tett, kellően el nem ítélhető - s mégis szobrok, utcanevek dicsérik a nevét. Mire?
    A csórón hazakutyagoló fia miért kapta vajon a "magyar Sasfiók" nevet? Nemde az apuka hatalmi ambíciói miatt?
    Aki ebbéli igyekezetében a koronázási kegytárgyak közöl többet is elpusztíttatott, amikor úgy döntött, hogy a Szent Korona megsemmisítése helyett (amire nem volt ideje) "csak" elásatja a Szent Koronát, összes kellékével egy mocsárban.
    Vannak, akik letették a nagyesküt, hogy a rokonsága magyarul sem beszélt. De ez mindegy - ettől még lehetett volna jó magyar. De nem volt az. Az ún. "magyar Golgota" egyik ácsmestere volt, akinek végső soron Trianont is köszönhetjük, hiszen ellopott egy nemzedéknyi időt és rettentő energiákat, ember-"anyagot" a magyarságtól.
    Egyszer, remélem, eltüntetik bosszantó hazaáruló szobrait mindenhonnan és megjön a magyar esze!

    Nem tudom, olvasták-e a beszédeit - olvashatatlan zagyva, dagályos kutyulék. És ha megunták, vegyék elő Dessewffy Aurélt (Látom, a képe az önök oldalán is megtalálható - derék!), mondjuk az XYZ című könyvet, és rájönnek, hogy a XIX. században is tudtak értelmesen írni - már ha az alkotóban volt értelem, és a gondolkodó gondolkodott, nem kocsmai borozás szintjére akarta levinni a fontos kérdések tárgyalását, s nem csupán az egyéni ambíció és a szereplési vágy fűtötte a politikust.
    Kossuth így vált az első pre-Gyurcsánnyá.

    Majd ez a kor is eljön! Ha imádkozunk érte és nem liberál-nemzetiek és liberál-nemzetietlenek, poszt-stancsityisták handabandáit hallgatjuk és hisszük el, és nem ülünk fel a neo-táltosok szinkretista bugyutaságainak, és a számtalan relativista, modernista szekta megtévesztéseinek; és visszatalálunk a magyarság igazi forrásához.
    Ez talán akkor lesz, amikor a Gellért-hegyi "Sörnyitó” helyén a Patrona Hungariae, a Magyarok Nagyasszonya szobra fog állni.
    Éljen a Király!

    Amikre hivatkoztam:
    http://mandiner.hu/cikk/20120314_hermann_robert_nem_a_belso_vitakon_bukott_meg_a_szabadsagharc
    http://monarchista.blogspot.com/2012/03/ejjen-martius-15-ke-ejjen-sukei-hangos.html

    Köszönöm, hogy elolvasták bánatos soraimat!

    VálaszTörlés
  2. "Majd ez a kor is eljön! Ha imádkozunk érte és nem liberál-nemzetiek és liberál-nemzetietlenek, poszt-stancsityisták handabandáit hallgatjuk és hisszük el, és nem ülünk fel a neo-táltosok szinkretista bugyutaságainak, és a számtalan relativista, modernista szekta megtévesztéseinek; és visszatalálunk a magyarság igazi forrásához.
    Ez talán akkor lesz, amikor a Gellért-hegyi "Sörnyitó” helyén a Patrona Hungariae, a Magyarok Nagyasszonya szobra fog állni."

    Amen!

    Ezért dolgozik mozgalmunk. Olvasson, és terjesszen minket Monarchista Bajtárs! Úgy hiszem, a kor amelyet leírt már nincs messze! Várjuk a királyt!

    VálaszTörlés
  3. ez a" minden stimmel" eléggé látszólagos. ami Kossuthot illeti nekem is kétséges "hazafisága"
    mindig is" Széchenyi "oldalán álltam" kivéve a "hitel" és egyéb tévedésit.
    de könyörgöm az 1526 utáni" hasburg" uralkodókat ne nevezzük már apostoli királyoknak
    az apostoli királyság Hunyadi Mátyás után "sz ü n e t e l"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Az apostoli királyi cím Magyarország királyainak címei között 1521-ben merült fel először. 1627 után a cím használata állandósult. Ennek ellenére az apostoli királyi címmel a mindenkori magyar királyt hivatalosan csak 1758-ban ruházta fel a pápa. XIII. Kelemen pápa 1758. augusztus 19-én kelt „Carissima in Christo filia” kezdetű brevet-jében Mária Terézia királynőnek és törvényes utódainak «motu proprio et certa scientia» adományozta az apostoli királyi címet, amelyet aztán minden őt követő Habsburg–Lotaringiai-házból való magyar király viselt. Az apostoli királyi címet a magyar országgyűlés csak a már megkoronázott királynak adta meg, a királynét nem illette meg.
      1758 előtt az apostoli jelző csak kivételesen fordul elő a magyar királyok címei között. I. Lipót egy 1701-ben az esztergomi érsekhez intézett levelében apostoli királyi felségéről szólt. I. Lipót a cím használatával korlátlan főkegyúri jogait hangsúlyozta: 1701-ben Magyarország apostoli királya, Isten egyházainak legfőbb kegyura, a magyarországi egyházak új alapítója címekkel élt. II. Ulászló s később III. Ferdinánd sikertelenül tettek lépéseket Rómában az iránt, hogy az apostoli cím használatára jogot kapjanak. 1649-ben a magyar főpapok hangsúlyozni kezdték a király „apostoli” jellegét, azt hirdették, hogy az apostoli király kinevezése a kinevezettet a joghatóság teljességével ruházza fel.
      Az apostoli királyi címzés Magyarországon a középkor végén és a 16–17. században a magyar királyok főkegyúri jogának fontos hivatkozási alapja lett. Először a Hartvik-legenda állítja, hogy II. Szilveszter pápa Szent Istvánt apostolnak nevezte. Az apostoli királyság eszméjét Werbőczy Tripartituma és a hamis Szilvester-bulla terjesztette."

      Törlés
  4. Bocsánat, hogy én hordok kokárdást.
    Persze a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszó rettenet, még Petőfit is megtévesztette, de azért mégis megdobban a szívem, ha hallom a Nmezeti Dalt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "mégis megdobban a szívem, ha hallom a Nmezeti Dalt."
      Nekem is így volt. De elmúlt. Idővel felnő az ember.

      Törlés
    2. Szubotaj, tökéletes válasz.

      Törlés