Brüsszel nemrég Németországot és Nagy-Britanniát is megrótta azért, mert álláspontja szerint az uniós alapelvekkel ellentétes és kirekesztő gyakorlat, ha nem fogadják válogatás nélkül tárt karokkal az érkező bevándorlókat. Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával újra fellángoltak az ellentétek.
Az ugyanakkor a németek és Cameronék szavaiból is világosan kitűnik: nem a képzett, de legalábbis dolgozni akaró kelet-európai bevándorlókkal van gondjuk, ahogy a lakosságnak sem az a problémája, hogy végre jön valaki az unió egy keletibb államából, beilleszkedik, és olcsón elvégzi azokat a munkákat, amelyeket egy született brit vagy német már nem szívesen vállalna be.
Az „őslakosokat” elsősorban azok a bevándorlók zavarják, akik nem dolgozni jönnek, hanem a bőséges szociális ellátásokat kihasználni. Hiszen a mélyszegénységben élő falvakban futótűzként terjed a hír, hogy a briteknél a helyi fizetés triplája a segély, amelyért ráadásul semmit sem kell csinálni, csak szépen nézni és minél több gyereket magaddal vinni. Nem véletlenül népszerű az unió keleti szomszédainál a kamuházasság valamilyen uniós állampolgárral – Pécsett például a szerbek még fizetnek is azért, hogy magyar lányt feleségül véve uniós állampolgárok lehessenek, és egyből mennek is nyugatra.
Sőt, ezeknél még jobban szúrja az „őslakosok” szemét az az elképesztő bűnözési hullám, amelyben már most is részük van. Elegük van a maffia által futtatott prostituáltakból és kéregetőkből vagy az uniós állampolgárságuk mögé bújó embercsempészekből.
Nem szabad különbséget tenni a bevándorlók között
Ugyanezt a meccset már egyszer lejátszották Kanadával is: a jóból addig volt hajlandó osztogaftni Montreal is, ameddig nem haraptak a kezébe. Csakhogy Kanadát nem fenyegette az a veszély, hogy Viviane Reding még jól rá is csap a megharapott kezére, ha elhúzza a csattogó fogsorok elől.
Az EU-ban viszont nagyon nehéz korlátozni bármit is, legalábbis úgy, hogy az unió valamely megfelelő szerve rá ne pirítana az emberre. Sőt úgy tűnik, most már nemcsak a hazánkhoz hasonló, kisebb országokat veszik elő például kirekesztésért, de a legnagyobbak sem menekülhetnek Brüsszel szabályozó hatalmától.
Redingék alapelve ugyanis az, hogy egy országnak nem szabad különbséget tennie a bevándorlók között. Az unióban ugyanis – és nemcsak az uniós intézményekben, hanem sok tagállamban a belpolitikában is – dübörög a liberális populizmus, amelynek egyik legfőbb eszköze, hogy összemossa a fenti kategóriákat.
Nagyon sokat árt a politikai rövidlátás
Németország például pénteken azért kapott ki az Európai Bizottságtól, mert nem minden esetben ítélte meg a feltétel nélküli munkanélküli segélyt automatikusan azoknak, akik nem német állampolgárok és még soha életükben nem dolgoztak Németországban. Amikor a kisebbik kormánypárt, a CSU felvetette, hogy változtatni kéne ezen a gyakorlaton, a többi párt rögvest jobboldali populizmussal vádolta meg, és statisztikákra mutogattak, amely szerint a német gazdaságnak szüksége van a bevándorlók munkájára.
Amikor David Cameron kijelentette, hogy Londonnak elege van a beözönlő külföldiekből – és Cameron minden általánosítása és személyeskedése ellenére világos volt, hogy elsősorban a nem dolgozó, szociális rendszert lehúzókra gondolt –, az ellenzéki Munkáspárt hevesen tiltakozott, és egyből sietett a repülőtérre. Itt megkeresték az első Romániából dolgozni érkező férfit, akivel példálózhattak, hogy lám – aki dolgozni jön Londonba, az dolgozni is fog, és kikérik maguknak a feltételezést, hogy nem ezért jött volna. Így a britek is megkapták Viviane Redingtől a maguk letolását, és ismét előkerültek a statisztikák, hogy a brit gazdaság sem lenne meg a kelet-európaiak munkaereje nélkül.
Az unió önmaga ellen fordul
Ez a fajta mellébeszélés, a valódi probléma megkerülése és szőnyeg alá söprése viszont sokat árthat. Nemcsak a tisztességes bevándorlók isszák meg ennek a levét, „akiken csattan majd a bennszülöttek előítéletének ostora”, de megszenvedik a befogadó országok is, akik az uniós dörgedelem hatására boldog-boldogtalant segélyezhetnek, és külföldi bűnözők ténykedését kell eltűrniük a területükön.
És mindezek mellett árt az uniónak is, hiszen ezzel a félremagyarázással teljesen hiteltelenné teszi saját alapelveit – sőt szembe is megy azokkal, ha nem engedi meg egy országnak, hogy a saját érdekei szerint intézze a saját ügyeit. Amikor Brüsszelben éppen hazánk volt terítéken, Orbán Viktor ezt úgy kommentálta: „Nem erre találták ki az Európai Uniót."
Forrás: Magyar Nemzet
