Ferenc pápa kedden szentté avatta Boldog Fáber Pétert (eredeti nevén Pierre Favre), a Jézus Társasága egyik alapítóját, Loyolai Szent Ignác társát, aki az első jezsuita pap a történelemben.
2013. december 17-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, Angelo Amato szalézi bíborost, melynek során a prefektus indítványát elfogadva, Boldog Fáber Péter tiszteletének liturgikus ünneplését kiterjesztette az egyetemes Egyházra.
Az új szent Árpád-házi Szent Margitéval egyenértékű szentté avatási eljárás keretében (canonisatio aequipollens) került a szentek közé. Így lett teljessé a jezsuita hármas: Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és Fáber Szent Péter.
Antonio Spadaro SJ, a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat igazgatója a Vatikáni Rádiónak adott interjújában a következő három kulcsszóval magyarázta a pápa döntését: párbeszéd, megkülönböztető ítélőképesség (discernimento) és határhelyzetek. Ezekkel a szavakkal lehetne Fáber Szent Péter lelkipásztori tevékenységét jellemezni, amely teljes összhangban áll Ferenc pápa péteri szolgálatának prioritásaival.
Fáber Péter 1506 áprilisában született Savoyban, Franciaországban, szegény család gyermekeként. A Sorbonne-on tanult, ahol Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc lakótársa volt. 1534 júliusában szentelték pappá, majd egy hónappal később, augusztus 15-én ő celebrálta azt a szentmisét, amelyen Ignác első társai szerzetesi fogadalmat tettek.
Később a római Sapienzia Egyetemen tanított. Részt vett több vitán, melyek teológiai eszmecsere révén a keresztény egységet kísérelték meg helyreállítani. Szerte Európában prédikált, meghívást kapott a tridenti zsinat ülésére mint teológus, de 1546 júliusában megbetegedett, és augusztus 1-jén meghalt Rómában.
IX. Piusz pápa 1872-ben boldoggá avatta.
Bár kora elismert teológusa volt, az elméleti vitáknál lényegesebbnek tartotta a lelki élet reformját és az érzelmek kordában tartását. Figyelmesen tudta meghallgatni a hozzá fordulókat és érzékeny gyóntató hírében állt.
Antonio Spadaro a szeptemberben publikált interjúban feltette a kérdést Ferenc pápának, hogy miért kedveli annyira Fáber Pétert. A Szentatya egy sor indokkal válaszolt: mindenkivel párbeszédet folytatott, még az ellenfeleivel is; egyszerű, szinte népies volt vallásossága, amelyet egy bizonyos naivság is jellemzett. Kiemelte Fáber Péter belső megkülönböztető ítélőképességét, és azt a tényt, hogy képes volt nagy és fontos döntések meghozatalára, miközben kedves, gyengéd ember volt.
Nyitott volt minden tapasztalatra és az életre, nélkülözte a mentális korlátokat, nem voltak előítéletei. Tudta, hogy az egyháznak szüksége van a megújulásra. Jézus Társaságában Fáber Péter mindig engedelmességben élt, a kiengesztelődés és a béke embere volt.
Hogy mit tanulhatunk ma az új szenttől? Erre a kérdésre a következőket válaszolta P. Antonio Spadaro SJ: azt, hogy Jézus Krisztus szemével vizsgáljuk mindennapi valóságainkat. Fáber Szent Péter a lelkiismeret védőszentje, a lelkiismeretvizsgálaté, amelyre mindannyian meghívást kaptunk.
Forrás: Vatikáni Rádió/news.va/Rome Reports/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése