Zarándoklatunk Boldog IV. Károly apostoli királyunk emlékére!

Várjuk a királyt! - Zarándoklatunk Boldog IV. Károly apostoli királyunk emlékére!

2010.10.26
 

A király és kormányzója, a tökéletes ellenforradalom bukása

IV. Károly király restaurációs kísérleteinek eseménytörténete közismert, aki bővebben szeretne informálódni a kérdéskörben, annak (többek között) szeretettel ajánljuk figyelmébe a REGNUM! PORTAL weboldalt, illetve a GONDOLATOK A KIRÁLYSÁGRÓL című blogoldalt, amelyeket mától kedvenceink között is megtalálhat a kedves Olvasó!

Figyelmünket most azonban fordítsuk más irányba, nevezetesen Horthy Miklós kormányzó úr becsületén esett első csorba felé, királyának elárulása, s saját legitimációjának önkeze által való megroppantása felé. Amint az október 15-ére írt emlékezésünkben megismertük Horthy Miklós bukását, mely során a kormányzó úr, akinek egyébként hazánk sokat köszönhet, végleg lekerült a kül– és belpolitika sakktáblájáról egyaránt. Volt azonban idő, amikor fehér létére ő választotta a fekete oldalt, és mattot adott nem másnak, mint saját urának, királyának.  Amint köztudott, a kormányzói tisztséget olyan helyzetekre hozták létre, amikor a király valamilyen oknál fogva nem tudja betölteni a trónt, például kiskorú, beteg vagy idegen hatalom akadályozza feladatának elvégzésében. Horthy egészen 1921 márciusáig egyértelműen be is töltötte feladatát, hatalma legitim volt, noha nem Károly király nevezte ki, hiszen ő ez idő tájt meghatározatlan időre visszavonult a politikától. Horthy visszaállította a törvényes rendet, ami kiváló alapot nyújtott az isteni és természeti törvények értelmében következő célhoz: a király visszatéréséhez. Sajnos azonban, amint 1921 márciusában kiderült, Horthynak esze ágában sem volt megszerzett hatalmát kiadni a kezéből. Károlynak el kellett hagynia az országot, de nem adta fel. E momentum felett gyakran elsiklunk, pedig, a lényeg valójában itt rejtőzik! Károly király újra visszatért. Nem a hatalomvágy, nem a vagyon, nem saját dicsőségének vak hajszolása vezette, hanem az a hűség, mely ékes példája idoneitásának, hűség Istenhez, hűség ahhoz a szolgálathoz, amit Isten bízott rá születésekor, s melyet elfogadott felkenésekor. Példaértékű imaélete mellett ebben csúcsosodik ki Károly király életszentsége: tudta, és elfogadta, hogy hatalma szolgálat, Isten szolgálata. Vele szemben a kormányzót hatalmába kerítette a sötétség, önzése és félelme elhatalmasodott rajta, s kötelességének teljesítése helyett királya ellen fordult, s lázadónak kiáltotta ki mindazt, aki Károly mellé állt. Károly király nem akarta, hogy szeretett népe újra vérét hullassa egy fölösleges polgárháborúban, ezért inkább visszavonult, majd megadta magát. Nem adta fel azt a maîstre-i [Joseph-Marie, comte de Maîstre, francia királyhű filozófus (1753-1821)], elvet, miszerint neki, a törvényes uralkodónak vér nélkül kell visszatérnie, s ez által megkoronáznia az ellenforradalmat. Nem más volt ebben akadálya, mint az, akinek elsőként kellett volna a restauráción fáradozni, a kormányzó, Horthy Miklós. A király végleg elhagyta az országot.

Boldog IV. Károly király megpróbáltatásai azonban nem fejeződtek be. Hátralévő rövid életének napjait – nem véletlenül – Madeira szigetén egy párás, rendkívül egészségtelen környezetben épített magánházban kellett töltenie, ahol kiérdemelte a fehér mártírok keresztjét. Felséges urunk, utolsó koronázott királyunk lassú, gyötrelmes, Krisztus szolgájához méltó, de őseihez méltatlan halált halt 1922. április 1-jén. Földi életének vége szívszaggató, de mi mégse búslakodjunk, adjunk hálát Urunknak, hogy noha nagy és szent uralkodót vesztettünk el azon a napon, de új égi patrónust nyertünk, aki soha sem felejtkezik el rólunk, szüntelenül fohászkodik értünk, tévúton járó népünk megtéréséért.

Fohászkodjunk Boldog Károly királyunk közbenjárásáért, hogy esdje ki Mennyei Atyánk kegyelmét hazánk megújulásáért, Isten országunk feletti uralmának restaurációjáért!

Boldog Károly király! – Könyörögj érettünk!

Der schwarze Ritter