Korunk keresztény
férfiképe szorosan összefügg a keresztény hit és a nyugati kultúra
válságával. Egyes protestáns vallásokban (nem egyházakban, mert a
nicea-konstantintinápolyi Credo szerint „Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam”
létezik csupán) az isteni és a természeti törvényeket direkte sértik,
mint a nők pappá avatása (nem szentelése!), vagy a homoszexuálisok
összeadása. Ezekben az eretnek elhajlásokban ez mind a hivatalos
„teológia” és a tanítás részét képezi. A buddhisták szalámit majszolva
tapossák a hangyabolyokat… Nem meglepő, hogy a keresztény férfi
alapvetően pejoratívan él a világiak szemében, kötött pulcsis, gitáros,
vézna, jellemtelen, gyakorlatilag asszociatíve a világi „macho"
ellentett párja. A katolikus egyházban is sajnos elterjedt,
természetesen protestáns hatásra (egy kis szabadkőműves fűszerezéssel) a
deformált férfikép, aki ahogy a szólás mondja, „elnézést kér, hogy él.”
Ezzel szemben magasodik Szent Imre alakja, aki a miles Christi megtestesítője. Sajnálatos, hogy a romantika művészete Őt is elferdítette, a legtöbb ábrázolás egy gyenge, fiatal fiút ábrázol. Szent Imre nem ilyen volt! Sík Sándortól idézve: „Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér és diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban nevelkedett”. 1000 és 1007 között születhetett Szent István király és Boldog Gizella királyné gyermekeként. Imre herceget tizenöt esztendős koráig Szent Gellért nevelte, majd atyja, első nagy királyunk és egyházszervezőnk, Szent István mellett sajátította el a műveltséget, hadtudományt, és a megélt, mély latin vallásosságot. Veszprémben szüzességet fogadott, menyasszonya (nevét nem ismerjük) támogatta, sőt egyes hagyományok szerint Ő is megőrizte és felajánlotta ártatlanságát. 1030-ban, mint dux részt vett II. Konrád császár elleni hadjáratban, ami a magyarok győzelmével zárult. Szent Imre volt a parancsnoka István király normann testőrségének. Imre herceg tehát egy művelt, erényes trónörökösként, erős, képzett katonaként és alázatos, őszinte hívőként áll előttünk! A népi ének is találó attribútummal ruházta fel: „Imre herceg kemény tisztasága”!
Ezzel szemben magasodik Szent Imre alakja, aki a miles Christi megtestesítője. Sajnálatos, hogy a romantika művészete Őt is elferdítette, a legtöbb ábrázolás egy gyenge, fiatal fiút ábrázol. Szent Imre nem ilyen volt! Sík Sándortól idézve: „Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér és diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban nevelkedett”. 1000 és 1007 között születhetett Szent István király és Boldog Gizella királyné gyermekeként. Imre herceget tizenöt esztendős koráig Szent Gellért nevelte, majd atyja, első nagy királyunk és egyházszervezőnk, Szent István mellett sajátította el a műveltséget, hadtudományt, és a megélt, mély latin vallásosságot. Veszprémben szüzességet fogadott, menyasszonya (nevét nem ismerjük) támogatta, sőt egyes hagyományok szerint Ő is megőrizte és felajánlotta ártatlanságát. 1030-ban, mint dux részt vett II. Konrád császár elleni hadjáratban, ami a magyarok győzelmével zárult. Szent Imre volt a parancsnoka István király normann testőrségének. Imre herceg tehát egy művelt, erényes trónörökösként, erős, képzett katonaként és alázatos, őszinte hívőként áll előttünk! A népi ének is találó attribútummal ruházta fel: „Imre herceg kemény tisztasága”!
Árpád-házi Szent Imre herceg, imádkozz érettünk, és az Apostoli Magyar Királyság feltámadásáért!
Degrelle-Torquemada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése