2011.11.05
Szent Imre hercegről - kicsit másképp.
A "Középkori Spanyol" blog szerkesztőnője
elmélkedik a szentéletű trónörökös hivatásáról.
Szent Imre és a férfiasság
Amikor
Szent Imrére gondolunk, legtöbbünknek egy harmatosan bágyadt ifjú jut
az eszébe, aki teljesen érthetetlen és természetellenes módon lemondott a
nemiségről, holott neki kellett volna tovább vinni az Árpád-házat
egyenes ágon, ráadásul fogadalma ellenére feleséget is vett maga mellé,
akivel testvérként éltek. Épp ezért egyáltalán nem vonzó ő a számunkra
sem a személyisége, sem az életútja. Tipikusan az az ember, akire azt
mondjuk, "igazi szent". Szent, vagyis emberfeletti, de leginkább
természetellenes; egy külön "állatfajt" képvisel, amilyennek születni
kell, de hogy mi nem akarunk olyanok lenni, az biztos.
Ez a nemtetszés teljesen érthető. Minden egészséges férfi férfias akar lenni, amibe bele tartozik az is, hogy boldoggá tesz egy nőt a testiség terén is és gyermekeket nemz. Nem csak ez tesz természetesen férfivé, de ez is erősen beletartozik. Ez nem pogány szemlélet, hanem a férfi természetéből fakad, amely szemlélet helyességét a kereszténység is elismeri. Hiszen ha Jézus tanításának medrében élik meg a férfiak férfiasságuk ezen részét, akkor azt az Egyház nemcsak elfogadja, hanem el is ismeri, sőt, megszenteli azáltal, hogy a férfi és nő legbensőségesebb viszonyát, a házasságot szentséggé emelte.
Szent Imre esete különleges eset. A tisztasági fogadalom, mely arról szól, hogy valaki egész életére lemond a nemiségről és ebből fakadóan a családalapításról és gyermekvállalásról, egy különleges meghívás eredménye, amely nem természetes állapot; nem természetes, de nem is természetellenes. A helyes fogalom szerint: természetfeletti. Ezt az életállapotot csak Istenért lehet vállalni, mert csak Isten erejéből valósítható meg. Valóban, az ember nem tud tisztaságban élni. Csak az ember és Isten tudják megteremteni azt az erőt, mely a tisztaság ilyen hősies fokú vállalását eredményezi.
Imre tehát nem volt önkínzó, mert ami számunkra kínzás lenne, az neki csak nehézség volt Isten erejéből. Nem is volt őrült, mert nem ő választotta a tisztaságot teljes életére, hanem Isten hívta erre. Viszont Isten sem volt kegyetlen Imrével, mert ha elfogadjuk, hogy a boldogságot az jelenti, ha Isten számunkra kijelölt útját, vagyis hivatásunkat járjuk végig, akkor tudjuk, Imre boldog volt, mert teljesítette Isten akaratát! Mivel neki ez volt az útja, ezért ő ebben volt boldog; mi abban vagyunk boldogok, ami a mi utunk, ami a legtöbbünk esetében különbözik ettől.
Az, hogy Imre feleséget vett maga mellé és tisztaságban, ún. József-házasságban élt vele, szintén nem valami önkínzó perverzség eredménye. Imrének diplomáciai okokból meg kellett házasodnia. Normális esetben egy házasság meg sem köttetett, míg azt sikeresen el nem hálták! Így tehát a házasság ezen formája sem átlagos, ez sem mindennapi, és az Egyház nem állítja példaként mindenki számára.
Szent Imre tisztasági fogadalma ellenére mégis férfi volt. Mert bár a férfiség fontos része a nemiség és a nemzés, ez korántsem minden. Ahogy Szent Imre is az elterjedt ábrázolásokkal szemben se egy nem is fiú-nem is lány harmatvirágszál volt, hanem egy határozott, kemény fellépésű herceg, aki jó katona és vadász is volt. Hiszen mi a férfi? Akaraterő, tisztánlátás és szilárdság. Talán egy tisztasági fogadalom letételéhez és főleg betartásához nem ez kell? Ahhoz, hogy egy férfi átadja magát a benne munkáló hihetetlenül erős ösztönöknek, semmi nem kell. Manapság még nőt se nehéz keresni hozzá. Férfivá az tesz valakit, ahogy ezt az ösztönt megéli; és az is férfias jellemé tehet, ha ennek ellen tud állni!
Erre az ellenállásra pedig mindenkinek szüksége van, még ha nem is tett örök tisztasági fogadalmat. A nászéjszakáig ezeket a vágyakat kordában kell tartania, és a házasság során is akadnak olyan időszakok, mikor megálljt kell parancsolni. Ezt lehet a férfiasság gúzsba kötésének nevezni, de aki a férfiasságát csak mint potencia azonosítja, az bizony lebecsüli azt a fogalmat, hogy férfi, és ezáltal önmagát is!
Ahogy egy szakmát el kell sajátítani és gyakorlatot kell szerezni benne, hogy mestereivé váljunk, úgy férfinak se születik az ember. A benne rejlő férfiasság-csírákból hogy valódi férfi váljon belőle, azért dolgoznia kell. Bár minden férfi más és minden nő másfajta férfira vágyik és másmilyen is illik hozzá, én mint nő el szeretnék mondani néhány tulajdonságot, amely szerintem egy férfiból sem hiányozhat: erő, rendíthetetlenség, egyenesség, megbízhatóság, alázat, figyelem, bátorság, őszinteség.
Kívánom mindnyájatoknak Szent Imre napján, hogy megvalósíthassátok az igazi keresztény férfieszményt, hölgytársaimnak pedig azt, hogy ilyen férfit találjanak maguk mellé, és hogy ők is méltóak legyenek rá, hogy egy ilyen férfi társai legyenek!
Ez a nemtetszés teljesen érthető. Minden egészséges férfi férfias akar lenni, amibe bele tartozik az is, hogy boldoggá tesz egy nőt a testiség terén is és gyermekeket nemz. Nem csak ez tesz természetesen férfivé, de ez is erősen beletartozik. Ez nem pogány szemlélet, hanem a férfi természetéből fakad, amely szemlélet helyességét a kereszténység is elismeri. Hiszen ha Jézus tanításának medrében élik meg a férfiak férfiasságuk ezen részét, akkor azt az Egyház nemcsak elfogadja, hanem el is ismeri, sőt, megszenteli azáltal, hogy a férfi és nő legbensőségesebb viszonyát, a házasságot szentséggé emelte.
Szent Imre esete különleges eset. A tisztasági fogadalom, mely arról szól, hogy valaki egész életére lemond a nemiségről és ebből fakadóan a családalapításról és gyermekvállalásról, egy különleges meghívás eredménye, amely nem természetes állapot; nem természetes, de nem is természetellenes. A helyes fogalom szerint: természetfeletti. Ezt az életállapotot csak Istenért lehet vállalni, mert csak Isten erejéből valósítható meg. Valóban, az ember nem tud tisztaságban élni. Csak az ember és Isten tudják megteremteni azt az erőt, mely a tisztaság ilyen hősies fokú vállalását eredményezi.
Imre tehát nem volt önkínzó, mert ami számunkra kínzás lenne, az neki csak nehézség volt Isten erejéből. Nem is volt őrült, mert nem ő választotta a tisztaságot teljes életére, hanem Isten hívta erre. Viszont Isten sem volt kegyetlen Imrével, mert ha elfogadjuk, hogy a boldogságot az jelenti, ha Isten számunkra kijelölt útját, vagyis hivatásunkat járjuk végig, akkor tudjuk, Imre boldog volt, mert teljesítette Isten akaratát! Mivel neki ez volt az útja, ezért ő ebben volt boldog; mi abban vagyunk boldogok, ami a mi utunk, ami a legtöbbünk esetében különbözik ettől.
Az, hogy Imre feleséget vett maga mellé és tisztaságban, ún. József-házasságban élt vele, szintén nem valami önkínzó perverzség eredménye. Imrének diplomáciai okokból meg kellett házasodnia. Normális esetben egy házasság meg sem köttetett, míg azt sikeresen el nem hálták! Így tehát a házasság ezen formája sem átlagos, ez sem mindennapi, és az Egyház nem állítja példaként mindenki számára.
Szent Imre tisztasági fogadalma ellenére mégis férfi volt. Mert bár a férfiség fontos része a nemiség és a nemzés, ez korántsem minden. Ahogy Szent Imre is az elterjedt ábrázolásokkal szemben se egy nem is fiú-nem is lány harmatvirágszál volt, hanem egy határozott, kemény fellépésű herceg, aki jó katona és vadász is volt. Hiszen mi a férfi? Akaraterő, tisztánlátás és szilárdság. Talán egy tisztasági fogadalom letételéhez és főleg betartásához nem ez kell? Ahhoz, hogy egy férfi átadja magát a benne munkáló hihetetlenül erős ösztönöknek, semmi nem kell. Manapság még nőt se nehéz keresni hozzá. Férfivá az tesz valakit, ahogy ezt az ösztönt megéli; és az is férfias jellemé tehet, ha ennek ellen tud állni!
Erre az ellenállásra pedig mindenkinek szüksége van, még ha nem is tett örök tisztasági fogadalmat. A nászéjszakáig ezeket a vágyakat kordában kell tartania, és a házasság során is akadnak olyan időszakok, mikor megálljt kell parancsolni. Ezt lehet a férfiasság gúzsba kötésének nevezni, de aki a férfiasságát csak mint potencia azonosítja, az bizony lebecsüli azt a fogalmat, hogy férfi, és ezáltal önmagát is!
Ahogy egy szakmát el kell sajátítani és gyakorlatot kell szerezni benne, hogy mestereivé váljunk, úgy férfinak se születik az ember. A benne rejlő férfiasság-csírákból hogy valódi férfi váljon belőle, azért dolgoznia kell. Bár minden férfi más és minden nő másfajta férfira vágyik és másmilyen is illik hozzá, én mint nő el szeretnék mondani néhány tulajdonságot, amely szerintem egy férfiból sem hiányozhat: erő, rendíthetetlenség, egyenesség, megbízhatóság, alázat, figyelem, bátorság, őszinteség.
Kívánom mindnyájatoknak Szent Imre napján, hogy megvalósíthassátok az igazi keresztény férfieszményt, hölgytársaimnak pedig azt, hogy ilyen férfit találjanak maguk mellé, és hogy ők is méltóak legyenek rá, hogy egy ilyen férfi társai legyenek!
Írta: Reina Nicolasa
Montázs: Czopf Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése