Veszprém - A királyné-koronázás a nemzeti örökség része

Veszprém, a királynék városa. Gizella királyné és a veszprémi püspökök királyné-koronázási joga címmel nyílt kiállítás május 7-én a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben – tájékoztatta szerkesztőségünket Udvarhelyi Erzsébet, a gyűjtemény vezetője.

Veszprém a tíz, Szent István által alapított püspökség egyike volt, s 1001 körül már biztosan létezett. A veszprémi székesegyházat középkori forrásaink szerint a bajor származású Gizella királyné alapította. Az új összefoglaló tárlat elsősorban a veszprémi püspökök királyné-koronázási jogkörével foglalkozik.

„E kiváltság a Szent István-i hagyományokra vezethető vissza, s Veszprém püspökei évszázadokon át keményen küzdöttek e kiváltságukért az államalapítástól kezdve a királyság, mint államforma létezéséig, ezért ez a szellemi hagyaték is a magyar nemzeti kultúra meghatározó fejezete kell hogy legyen – emelte ki Udvarhelyi Erzsébet, a gyűjtemény igazgatója a Gizella Napok kezdeteként megrendezett kiállításmegnyitón. A gyűjtemény felterjesztése alapján Veszprém város és Veszprém megye e jogot mind a Városi, mind a Megyei Értéktár szellemi örökségévé nyilvánította, a Veszprém Megyei Értéktár kulturális örökség szakterületi kategóriájába is felvette, valamint javaslatot tett az országos Hungarikum Bizottságnak a Magyar Értéktárba történő felvételére.

A kiállításon eredeti Árpád-kori és késő középkori okleveleket láthatnak a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár gyűjteményéből. A Gizella-kápolna 13. századi freskó- és kőtöredékei is helyet kaptak a tárlaton. A kiállítás nyomon kíséri a magyar szent család történetét, bemutatja Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre veszprémi kötődéseit, illetve a püspökség jeles személyiségeit, külön és tematikus rendben azon főpásztorokat, akik szolgálatuk idején a királyné-koronázási jogot gyakorolták.

A gyűjtemény több királynéi koronázási ajándéktárgyat őriz és mutat be, amelyeket a magyar királynék Veszprém püspökeinek ajándékoztak megkoronázásuk alkalmából. Közöttük látható Erzsébet királyné koronázási ajándéka: Ranolder János pásztorbotja és miseruha-garnitúrája, valamint a magyar koronázási palást 1867-ben készült bécsi másolata, továbbá egy míves bécsi ötvösműhelyben készült pásztorbot: Zita királyné koronázási ajándéka.

Porga Gyula polgármester köszöntőjében elmondta: a Gizella Napok programsorozata egyrészt felmutatja azt a történelmi örökséget, amelyre a város büszke, másrészt a szűkebb és tágabb pátria számára azt a közösséget is, amely őrzi örökségét, s amely a történelmi falak között jókedvűen és befogadó természettel éli mindennapjait.

Márfi Gyula érsek a királyné-koronázások kapcsán az egyház és az állam között mindig is meglévő kapcsolatokról szólva rámutatott: mindig voltak és ma is vannak túlzó törekvések és azoknak követőik. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy senki sem akar valamely egyház által uralt államban élni.

Zsoldos Attila, az MTA levelező tagja szakmai megnyitójában örömét fejezte ki, hogy a kiállítás a köz elé tárható dokumentumokkal szemlélteti azt a már-már közhelyként hangoztatott kijelentést, hogy „Veszprém a királynék városa”. Végre kézzelfogható jelét adhatjuk így annak, hogy ebben az országban valós, történelmi tényeken alapuló hagyományok léteznek és azok ezer éven át megőrződhettek – fűzte hozzá.

Két kamaratárlat is nyílt a gyűjteményben ezzel egy időben: a Mátyás király koronázásának 550. évfordulója alkalmából rendezett tárlat Vetési Albert, Mátyás vezető diplomata püspökének életútját mutatja be. A Veszprémi Érseki Könyvtár egyik Mátyás-kori ősnyomtatványa lis megtekinthető a kiállításon, amely a Corvina-Könyvtár része lehetett. A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből a 15-16. századi veszprémi reneszánsz gazdag márvány sírkőtöredékeit és a Gizella Gyűjtemény reneszánsz és barokk szakrális műtárgyait: ötvöstárgyakat, miseruhákat, festményeket is bemutatja a tárlat.

A gyűjtemény másik új kamaratárlata Esterházyak Isten és a haza szolgálatában címmel nyílt meg. A legnagyobb főméltóságokat viselő, az országnak a 17. századtól kezdve nádorokat, országbírókat, horvát bánokat, püspököket és egy érseket, illetve hercegprímást adó család az Egyház és a közigazgatás, a gazdaság újjászervezésében is fontos szerepet játszott. Veszprémben meghatározó személy volt Esterházy Imre püspök, akinek a nevéhez fűződik Mária Terézia megkoronázása. A kamarakiállítás azokkal a barokk kori püspökökkel is foglalkozik, akik a 18. századi barokk Veszprém épített és szellemi kultúráját megalkották.

A megnyitókat követően az Érseki Palota félemeletén Márfi Gyula érsek megáldotta és felszentelte a fehér vértanú Mindszenty József bíboros, egykori veszprémi püspök mellszobrát, Raffay Béla szobrászművész alkotását, amelyet ez alkalomból adományozott Veszprémnek egy nemrég Ausztráliából hazatelepült magyar állampolgár, Sárkány Ambrus.

A tárlatok 2014. október 31-ig látogathatók.

Forrás: Magyar Kurír

Szent István és a "táltosok üldözéséről" szóló rendelet

Részlet Lipusz Zsolt "A Szent István-i út - volt-e alternatíva ezer esztendővel ezelőtt? - II. rész" c. írásából.

(...) Ami a sokat emlegetett és a Facebookon óriási karriert befutott, sőt sokak által még el is hitt Szent István-i rendeletet illeti a rovásírásos botok állítólagos megsemmisítéséről és a táltosok, regösök üldözéséről, nos, szent királyunknak ilyen rendelete nem volt. 

Állítás

A legenda története a következő. Vitéz András rozsnyói kanonok Gömör és Kishont vármegyék táblabírája 1816-ban a Szilasi család levéltárában őrzött érdekes oklevelet fordított le. Jelzete: Vatikán ezerben. Nomis calendis octobribos Die festo Jacobi apostoli. Magyarra lefordítva: Október calendéját megelőző kilencedik napon, Vatikánban Jakab apostol ünnepén.”

II. Szilveszter pápa

A szöveg valóban így hangzik: „I. István király titkos tanácsbelijeivel aláírott és törvénnyé lett rendelet, amely értelme szerint Domonkos esztergomi érseknek, a magyar keresztény egyházak leendő keresztülvitel, és egyúttal általa Szilveszter pápával, leendő közlésül és kiadatott: Mely szerint Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok (jelzem, akkor még nem is éltek Magyarországon kunok – L.Zs.), valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, jobbról-balrai pogány írás megszüntetődjék, és helyébe latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék, és a pogány írásról, valamint tanításától papi állása vesztése és 20 arany penzának büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinnal felcseréltessenek, valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat, vagy véseteket beadnak 1-től 10 dénárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűz és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék." Forrai Sándor, Budapest, írásos másolata. Miként kiváló történészünk és magyar diplomatikával foglalkozó kutatónk, Püspöki Nagy Péter elmondja, számára ez első látásra meghökkentő közlés. Először is azért, mert Szent István okleveleit darabszámra ismerjük, összesen tízről van tudomásunk, amelynek szövege úgy-ahogy megmaradt. Kettőnek a szövege nyilvánvalóan hamis, a 16. században hamisították, maradt még nyolc. Arról a nyolcról kétszáz éve folyik a vita, hogy mennyi hamis belőlük: 90% vagy csak 5%.

Cáfolat

Miként Püspöki kifejti, mindenesetre van itt néhány tény, ami önmagában cáfolja a fenti rendeletszöveg eredetiségét és megbízhatóságát. Már az első adat sem lehet helytálló, amely szerint „Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont vármegyék táblabírája”. Ha ugyanis kanonok volt, akkor nem volt táblabíró, ha pedig táblabíró volt, akkor nem volt kanonok. Ez a két hivatal kizárta egymást. Az egyik világi tisztség, a másik egyházi. Aztán: „Szilassy család levéltárában 1816-ban”. A Szilassy család az 1750-es években átadta levéltárát a Magyar Országos Levéltárnak, jegyzőkönyv mellett. Nincs benne ilyen oklevél. Ha a leadáskor nem volt, akkor valamelyik magyar levéltáros nem dugott bele még egyet, ugyanis akkor valamilyen jelzete lenne, ilyen irat nincs a Szilassy-levéltárban.

Szent István monogramja 
(pannonhalmi alapítólevél)

Ha szemügyre vesszük a keltezést, azt kell megállapítanunk, hogy több hibát is tartalmaz. „Vatikán, 1000-ben.” Nos, 1000-ben még Rómát írtak, nem Vatikánt. Ezt a keltezést csak a Vatikán állam megalapítása után írhatták volna. A „IX. Cal. Oct” rövidítés feloldása "Nomis calendris octobribus”, magyarul „október első napját megelőző kilencedik napon". Ez még rendben van, ezt lehetett írni. De a keltezéshez tartozó "die festo Jacobi apostoli" szöveggel már két probléma is van Püspöki szerint: 

Az egyik az, hogy hiányzik a szövegből a „sancti” azaz szent szó. Olyan nem volt, hogy Rómában egy szent apostol neve elé ne írták volna oda a szent jelzőt. A másik egy naptári ellentmondás. Ha ugyanis a „nomis calendris octobribus”-t kikeressük a kalendáriumban, akkor az szeptember 23-a, mert az elsejét mindig beszámították a leszámítandó napokba. Ha viszont megnézzük, hogy milyen napra esett Szent Jakab apostol ünnepe 1000-ben, akkor azt látjuk, hogy július 25-én volt s egyébként most is akkor van, miként ez köztudott. Ezt egy esetleges álkanonoknak is tudnia kellett volna, még ha táblabíró volt, akkor is.

Tulajdonképpen minden adat úgy rossz, ahogy le van írva. Ez az ember, aki ezt a rendeletszöveget írta, nem látott Szent István kori oklevelet: se Berengár királyét, se III. Ottóét, se pápait, se magán oklevelet, semmilyet.

„I. István király titkos tanácsbelijei”. István király megmaradt okleveleiben vagy Pannónia királyának, vagy a magyarok királyának nevezi magát, de I. Istvánnak sehol sem, mert nem tudhatta, hogy lesz még második Istvánunk is, miként ez teljesen logikus is. Igaz, hogy lett öt, de ő ezt akkor még nem tudhatta, Most ne is beszéljünk a büntetés mértékéről, mert 20 arany pénzen 50 ökröt lehetett volna venni. Szegény klerikus még a tisztítótűz után sem tudta volna ezt a pénzt kifizetni, amit rárótt volna István király.

Püspöki végkövetkeztetése: tulajdonképpen ez a képtelenségeknek a halmaza. Sajnálatosan. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a kézirat egyáltalán múlt századi-e, vagy 1968-as? Még az is mentség lenne, ha múlt századi lenne, vagyis 19. századi, mert akkor is hamisítottak emeletes dolgokat, amelyekre még pecsétet is tettek.

Nos, ennyit ennek a csodálatos oklevélnek a hitelességéről. Amellett, hogy hamisítvány, még rendkívül amatőr és primitíven buta is. Nem kellene rá hivatkoznia senkinek, mert csak magát teszi nevetségessé.

Forrás: Kuruc. info

Szent István királyra emlékeztek a bécsi dómban

Magyar nyelvű misével emlékeztek meg szombaton a bécsi dómban Szent István királyról.  

Több ezer zarándok érkezett a bécsi magyar katolikus egyházközség meghívására Magyarországról, a Felvidékről, Erdélyből és Ausztriából. A hívők megtöltötték az Istvánról, az első keresztény vértanúról elnevezett gótikus székesegyház, a Stephansdom padsorait, és részben a padsorok közötti teret is.

Az egybegyűlteket Simon Ferenc esperes, bécsi magyar lelkész köszöntötte, majd Udvardy György, a pécsi egyházmegye püspöke celebrált ünnepi misét.

Udvardy György prédikációjában olyan uralkodóként és olyan hívő emberként jellemezte I. István királyt, aki a bibliai példabeszédben szereplő emberhez hasonlóan „házát kősziklára építette". István „Jézus Krisztus tanítására épített, mert rá építeni érdemes, az ő tanítása nem múlik el, hanem örök érvényű" – mondta.

A magyar nép tudatában, önazonosságában István király személye megkérdőjelezhetetlen, azt egyetlen történelmi kor vagy csoportosulás sem tudta megkerülni – hangsúlyozta Udvardy György. „Szent István kitörölhetetlenül belevéste népünk lelkébe az ő példáját" – fogalmazott. István király „hivatkozási pont, akit nem tudunk megkerülni, akitől tanulni akarunk" – jelentette ki.

Forrás:  MTI