Az I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka által március 5-9. között Isztambulba összehívott ortodox vallási vezetők 2016 pünkösdjére pánortodox szinódust hirdettek. Az ortodox egyházak e nagyszabású eseményének megrendezése 50 éve várat magára – írja a La Croix.
A pánortodox szinódus megrendezése hosszú ideje húzódik. Az előkészítés már 1961-ben megindult, de a felekezetek széthúzása miatt nem sokkal később meg is akadt. Azóta több pátriárka számos alkalommal sürgette az eseményeket, de a hivatalos bejelentés csak most született meg.
I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka szerint már maga a hír is győzelem. A 2016. pünkösdre meghirdetett szinódus az isztambuli Szent Iréné bazilikában, az összes ortodox egyház képviselőinek részvételével fog zajlani.
Az utolsó pánortodox szinódus Niceában zajlott 787-ben, még az egyházszakadás előtt, és a mostani is nehezen került meghirdetésre, mivel Moszkva, Bukarest és Antiókia részvételi szándéka a végsőkig kétséges volt. Az ortodoxia (250 millió hívő) vezető szerepéért való, Konstantinápollyal folytatott versengése miatt Kirill moszkvai pátriárka elzárkózhatott volna a részvételtől, mégis beleegyezett, s ebben minden bizonnyal az ukrajnai helyzetnek is szerepe van.
„Ez egy nagyszerű meglepetés, amelyben igazán már egyikünk sem mert hinni” – nyilatkozta P. Michel Kubler, a bukaresti Szent Péter-Szent András Ökumenikus Központ igazgatója. A pánortodox szinódus gondolatát 1961-ben Athenagorász ökumenikus pátriárka vetette fel, de a tanácskozás megszervezése számos nehézségbe ütközött.
A képviselet tekintetében két nézet állt szemben egymással: vagy mind a 14 ortodox egyház elküldi a szinódusra minden püspökét, de ez esetben az orosz ortodox egyház elsöprő fölényben lesz az összes többivel szemben, vagy pedig minden egyház azonos számú püspököt küld a tanácskozásra. Végül a második megközelítés győzött, és a megegyezés szerint minden egyház húsz-húsz püspöke lesz jelen az eseményen.
A szinódus előkészítését egy püspökökből álló bizottság végzi, melynek tagjait ez év szeptemberében jelölik ki. A szinódus témáiról egyhangú szavazással döntenek, és e téren még sok a kérdőjel. A tárgyalandó kérdések listája hosszú, és ezek ügyében még sohasem született konszenzus. Ilyen téma többek között a liturgikus naptár egyesítése (különös tekintettel a húsvét idejére), az egyházak közötti elsőbbség kérdése (erre a pozícióra számbeli fölényére hivatkozva Moszkva pályázik), a (Moszkva által el nem ismert) ukrán egyház jogi státusza, illetve az ortodox diaszpóra helyzete.
„A tét nem egyszerűen egy többség és egy kisebbség közötti erőviszony eldöntése vagy valamely tantétel előtérbe helyezése egy másikkal szemben – mondja P. Michel Kubler –, hanem az, hogy egyetértési felületet találjunk 14 egyház között, melyek mindegyikének megvannak a maga érdekei.” A feladat nehézségét az Antiókia és Jeruzsálem közötti konfliktus is jelzi, akik azon vetélkednek, hogy jogilag melyikőjük alá tartozzanak a katari ortodoxok.
Antoine Arjakovsky ortodox történész, a lvivi [lembergi] Ökumenikus Tanulmányok Intézetének emeritus igazgatója szerint a pánortodox szinódus „sürgető és elengedhetetlen”, a tudós mégis sajnálatát fejezte ki, hogy az ortodox vallási vezetők isztambuli megbeszélésén az ukrán helyzetről egyetlen szó sem esett. „A föld két legnépesebb ortodox országa háborús helyzetben áll egymással, és az egybegyűlt főpapok erre vonatkozóan semmilyen javaslatot sem fogalmaztak meg! Ilyen feltételek mellett vajmi kevés az esélye egy olyan szinódusnak, mely valódi válasszal szolgálna a világ aktuális problémáira.”
Forrás: Magyar Kurír
