Örményország - Kevés a török részvétnyilvánítás

Örményország úgy látja, hogy Törökország továbbra is "a teljes tagadás politikáját" követi az örmények elleni 1915-ös népirtás kapcsán - áll az örmény elnök csütörtöki közleményében.

Szerzs Szargszján - bár a közleményben konkrétan nem említette meg - arra reagált, hogy Recep Tayyip Erdogan török kormányfő szerdán Törökország nevében részvétét nyilvánította az Oszmán Birodalomban elkövetett mészárlások során "1915-1917 között meggyilkolt örmények unokáinak". Ez volt az első alkalom, hogy egy török miniszterelnök ilyen nyíltan állást foglalt az első világháború idején, örmények ellen elkövetett tömeggyilkosságok ügyében, amelyeket Törökországgal ellentétben számos ország népirtásként ismer el.

Erdogan közleményében, amelyet kilenc nyelven, köztük örményül jelentettek meg, elismerte, hogy a népcsoport tagjainak deportálása "embertelen következményekkel" járt, azonban nem használta a "népirtás" kifejezést.

Az örmény elnök közleményében hangsúlyozta: "Meggyőződésünk, hogy egy bűntény tagadása egyenesen annak folytatásához vezet. Kizárólag a (népirtás megtörténtének) elismerése, illetve annak elítélése akadályozhatja meg, hogy a jövőben egy ilyen bűntény újra megismétlődjön".

"Közeledünk az örmény népirtás 100. évfordulójához. Ez jó esélyt nyújthat Törökországnak, hogy megbánást tanúsítson, és megszabaduljon ettől a nehéz tehertől" - tette hozzá.

Az örmény elnök szerint a 2015-ös évnek erős üzenetnek kell lennie Törökország felé. Meg kell változtatnia magatartását Örményország irányában, meg kell nyitnia határait, és helyre kell állítania a normális kapcsolatokat Jerevánnal.

1915. április 24-én az akkori ifjútörök kormány elrendelte több százezer, az orosz ellenséggel való kollaborálással vádolt örmény Szíriába deportálását. Örmény álláspont szerint másfél millió örmény esett az üldöztetések és a deportálások áldozatául. Törökország jóval kisebbre, mintegy 300 ezerre teszi ezt a számot, és elutasítja, hogy ezt népirtásnak nevezzék.

Török emberi jogi aktivisták csütörtökön Isztambulban megemlékeztek a népirtás kezdetének 99. évfordulójáról. Korán reggel tüntetést tartottak a Haydarpasa pályaudvarnál, ahol a deportálások 1915-ben elkezdődtek. Több török egyesület létrehozta "az örmény tömeggyilkosságra való emlékezés platformját", és követeli, hogy Törökország ismerje el a népirtás tényét. Csütörtök estére az isztambuli belvárosban is megemlékezést tartanak, amelyet a török hatóságok csak hosszas huzavona után engedélyeztek.

Forrás: Híradó/MTI

Konstantinápoly - Több mint ezer év után újra pánortodox szinódus 2016-ban

Az I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka által március 5-9. között Isztambulba összehívott ortodox vallási vezetők 2016 pünkösdjére pánortodox szinódust hirdettek. Az ortodox egyházak e nagyszabású eseményének megrendezése 50 éve várat magára – írja a La Croix.

A pánortodox szinódus megrendezése hosszú ideje húzódik. Az előkészítés már 1961-ben megindult, de a felekezetek széthúzása miatt nem sokkal később meg is akadt. Azóta több pátriárka számos alkalommal sürgette az eseményeket, de a hivatalos bejelentés csak most született meg.

I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka szerint már maga a hír is győzelem. A 2016. pünkösdre meghirdetett szinódus az isztambuli Szent Iréné bazilikában, az összes ortodox egyház képviselőinek részvételével fog zajlani.

Az utolsó pánortodox szinódus Niceában zajlott 787-ben, még az egyházszakadás előtt, és a mostani is nehezen került meghirdetésre, mivel Moszkva, Bukarest és Antiókia részvételi szándéka a végsőkig kétséges volt. Az ortodoxia (250 millió hívő) vezető szerepéért való, Konstantinápollyal folytatott versengése miatt Kirill moszkvai pátriárka elzárkózhatott volna a részvételtől, mégis beleegyezett, s ebben minden bizonnyal az ukrajnai helyzetnek is szerepe van.

„Ez egy nagyszerű meglepetés, amelyben igazán már egyikünk sem mert hinni” – nyilatkozta P. Michel Kubler, a bukaresti Szent Péter-Szent András Ökumenikus Központ igazgatója. A pánortodox szinódus gondolatát 1961-ben Athenagorász ökumenikus pátriárka vetette fel, de a tanácskozás megszervezése számos nehézségbe ütközött.

A képviselet tekintetében két nézet állt szemben egymással: vagy mind a 14 ortodox egyház elküldi a szinódusra minden püspökét, de ez esetben az orosz ortodox egyház elsöprő fölényben lesz az összes többivel szemben, vagy pedig minden egyház azonos számú püspököt küld a tanácskozásra. Végül a második megközelítés győzött, és a megegyezés szerint minden egyház húsz-húsz püspöke lesz jelen az eseményen.

A szinódus előkészítését egy püspökökből álló bizottság végzi, melynek tagjait ez év szeptemberében jelölik ki. A szinódus témáiról egyhangú szavazással döntenek, és e téren még sok a kérdőjel. A tárgyalandó kérdések listája hosszú, és ezek ügyében még sohasem született konszenzus. Ilyen téma többek között a liturgikus naptár egyesítése (különös tekintettel a húsvét idejére), az egyházak közötti elsőbbség kérdése (erre a pozícióra számbeli fölényére hivatkozva Moszkva pályázik), a (Moszkva által el nem ismert) ukrán egyház jogi státusza, illetve az ortodox diaszpóra helyzete.

„A tét nem egyszerűen egy többség és egy kisebbség közötti erőviszony eldöntése vagy valamely tantétel előtérbe helyezése egy másikkal szemben – mondja P. Michel Kubler –, hanem az, hogy egyetértési felületet találjunk 14 egyház között, melyek mindegyikének megvannak a maga érdekei.” A feladat nehézségét az Antiókia és Jeruzsálem közötti konfliktus is jelzi, akik azon vetélkednek, hogy jogilag melyikőjük alá tartozzanak a katari ortodoxok.

Antoine Arjakovsky ortodox történész, a lvivi [lembergi] Ökumenikus Tanulmányok Intézetének emeritus igazgatója szerint a pánortodox szinódus „sürgető és elengedhetetlen”, a tudós mégis sajnálatát fejezte ki, hogy az ortodox vallási vezetők isztambuli megbeszélésén az ukrán helyzetről egyetlen szó sem esett. „A föld két legnépesebb ortodox országa háborús helyzetben áll egymással, és az egybegyűlt főpapok erre vonatkozóan semmilyen javaslatot sem fogalmaztak meg! Ilyen feltételek mellett vajmi kevés az esélye egy olyan szinódusnak, mely valódi válasszal szolgálna a világ aktuális problémáira.”

Forrás: Magyar Kurír

Konstantinápoly - Mecsetté válhat az isztambuli Hagia Sophia?

„A Hagia Sophia mecset rövidesen újra tündökölni fog” – jelentette ki november 16-án szombaton Isztambulban Bülent Arinç török miniszterelnök- helyettes, aki szerint „egy istentiszteleti hely nem szolgálhat más célt, mint amire eredetileg épült” - tájékoztat a La Croix.

Musztafa Kemal Atatürk (1881-1938) (...) 1934-ben múzeummá, azaz semleges – sem keresztény, sem muzulmán – intézménnyé alakította a Hagia Sophiát, melyet így kivont az egyházi igazgatás hatásköréből, és a kulturális minisztérium fennhatósága alá rendelt. Kemal Atatürk azt is előírta, hogy el kell távolítani a nagy, kör alakú iszlám képeket, melyek a XVI. században, Nagy Szulejmán alatt kerültek kihelyezésre az épületben.

A képeket azonban az AKP elődpártja, a Demokrata Párt 1951-ben visszahelyeztette: innen datálódik a Hagia Sophia mecsetté alakításának terve. Ugyanez a veszély fenyegeti a trebizondi templomot, mely ma szintén múzeumként működik, és amelyet az önkormányzat szeretne muzulmán istentiszteleti hellyé alakítani. Ezt a folyamatot egy bírósági döntés egyelőre megfékezte, de a niceai Szent Zsófia-templom – melyben a 787-es zsinatot tartották – ma már mecsetként funkcionál. (...)

„A török állami vezetőknek a bizánci keresztény templomok mecsetekké alakításával kapcsolatos, egyre ismétlődő kijelentései keresztények millióinak érzéseit sértik” – nyilatkozta november 20-án Evangelosz Venizelosz görög külügyminiszter, reagálva Bülent Arinç török külügyminiszter november 16-i megnyilatkozására. (...)

Forrás: Magyar Kurír/La Croix