Kurucok és labancok a parlamentben?

Kuruc labanc összecsapás

Ma délután az egyik jobboldali irányultságú televízióban hallottam a „Kurucok és labancok, avagy így politizáltok ti…” mondatot, melyre felkaptam a fejem, hiszen a műsorvezető – gondolom általa frappánsnak vélt – jelmondatát a következőképp magyarázta: „reflexiók következnek a parlament 2012 őszi ülésszakának eddigi munkájára”. Kurucok és labancok a parlamentben? Gondolkozzunk ezen kicsit!

A kuruc elnevezést állítólag a Dózsa-féle keresztes seregnek toborzott gyilkos rablóbandává vált had katonáira használták először. Etimológiai töve a keresztes lenne? Érdekes módon a lázadó, opportunista Thököly Imre katonáit nevezi a történetírás kurucnak, s nem Dózsa katonáit. Sokkal valószínűbb, hogy a délszláv eredetű kurudzsi, azaz felkelő szóból ered a kurucok elnevezése. Teljesen logikus, még túl sok etimologizálás sem kell hozzá, hogy inkább ezt a feltételezést fogadjuk el. A XIX. századi romantikus történetírás azonban jelentősen megváltoztatta a név jelentését. A kuruc fogalom már nem a Thököly- vagy később (egyébként tévesen) a Rákóczi-párti felkelők történeti elnevezése lett, hanem egyfajta mentalitássá vált, kialakult a kuruc történetszemlélet, mely nemzeti-, függetlenségpárti-, (ó-)liberális nézetekkel párosult. Az 1849 utáni emigrációba menekült politikusok voltak e vonal legradikálisabb képviselői. Ma ezek az elvek jobboldalinak tűnnek, pedig a XIX. században bőven a baloldali palettán lelhettük fel őket.

A labanc fogalomnak is számos magyarázatát hallhattuk. Bizonyos, hogy a név XVII-XVIII. század fordulójáról származik, a mindvégig királyhű, Habsburg-hű magyar nemesek és csapatok elnevezése, s elsősorban nem az itt bevetett birodalmi katonáké. A roppant szellemes labanc-lobonc párhuzam talán a rizspóros parókából származhat, emellett tudjuk, hogy a Habsburg Birodalom XVII-XVIII. századi hadseregében egységesen fehér egyenruhája volt a különböző fegyvernemeknél egyaránt. Franciául a fehér pedig „Le Blanc”, amiből áthallással eredhet a labanc szó. Ha pedig már a fehéreknél tartunk, látnunk kell, hogy a labancok valóban fehérekké (ellenforradalmárokká) váltak. A XIX. századi liberális-forradalomi mentalitás ellen megfogalmazódó, a mindig is létező, de nevén nem nevezett konzervativizmust képviselő mentalitássá vált a labanc történetszemlélet. Ez katolikus, udvarhű szemléletet takar, szemben a kuruccal, amely – mint említettük – függetlenségpárti és protestáns irányultságú. Kevesen tudják, hogy a XIX. század „kuruc” írói nem pusztán liberálisok, de ismerünk közöttük történelemhamisítót is, a kuruc balladákat, verseket író, majd azokat XVII. századi népköltészeti műként bemutató Thaly Kálmánt (1839-1909). A csalás halála után nem sokkal kiderült, árnyékot vetve egész korábbi munkásságára.

Az udvarhű (labanc) történetírás legnagyobb alakja Szekfű Gyula (1883-1955), aki A száműzött Rákóczi című munkájával robbant be a köztudatba 1913-ban, új, történethű, kritikus megvilágításba helyezve, az addig – és egyébként utána is – heroizált vezérlő fejedelem alakját. A labanc mentalitás udvarhűség mellett hangsúlyozza, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vezető népei (magyar, osztrák és horvát) egymásra utaltak, míg a kuruc a magyarság önálló boldogulását hirdeti. Sajnos láthatjuk, hogy mennyire nem igaz, de azt is láthatjuk, hogy ezeket a nézeteket ma senki sem képviseli. Egymásra utaltságunk azonban nem a fő érv! Mindannyian egyazon dinasztia, a Habsburgok alattvalói vagyunk, Isten kegyelméből. Osztrák császár és magyar király a Pragmatica Sanctio (1723) szerint egy személy, míg Horvátország a Magyar Szent Korona Országa, s a két királyság között majd’ egy évezrede reálunió áll fenn. Nem anakronizmus ez. Jogi valóság, melyet egy illegitim rendszer jelenleg háttérbe szorít. Ma sajnos nincs labanc politika napirenden, de létezik, realitás. Arra pedig, hogy szegény műsorvezető úr kikre gondolhatott „labancok” címszó alatt, gondolni sem merek…

Hiszünk benne, hogy mindez nem tart már sokáig, és masíroznak még labancok a főváros utcáin, illetve a magyar parlamentben!

Hoch Habsburg!

der schwarze Ritter