1918. május 7-én írták alá a központi hatalmak (Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, Törökország, Bulgária) képviselői Alexandru Marghiloman román miniszterelnökkel a bukaresti különbékét, mely lezárta a teljes román vereséggel végződő 1916-17-es, Erdély ellen indított offenzívát.
A különbéke értelmében Románia lemondott Dobrudzsa egy részéről Bulgária javára, az Osztrák–Magyar Monarchiával közös határa pedig a Kárpátok déli és keleti lábaihoz került. A bukaresti béke utánpótlás szempontjából is kedvezőtlen volt az antant számára: Németország 90 évre koncessziót nyert a román olajkutak használatára, a háború végéig 1 millió tonna kőolajat bányászott ki, és a kapitulációig jelentős gabonaszállítmányokban részesült Románia jóvoltából. A románokra egyetlen kedvező pont vonatkozott, ebben a központi hatalmak elismerték Románia egységét. A bukaresti béke révén a központi hatalmak 1918 tavaszán látszólag igen kedvező helyzetbe kerültek, hiszen már második ellenfelüket kényszerítették külön egyezményre három hónapon belül, ennek eredményeként pedig keletről nagy erőket csoportosíthattak át az olasz és a nyugati frontra. Bár Románia a különbékével megszegte a bukaresti titkos szerződést, a háború kései szakaszában, november 26-án újra beléphetett a világháborúba, megszerezve később Erdélyt, Máramarost, a Bánát egy részét, sőt Dél-Dobrudzsát és Besszarábiát is.
Forrás: Rubicon.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése