Az alábbiakban Tamási Attila (Hídfő.net) 2014. május. 4-én közölt írását olvashatják.
A latin nyelven énekelt egyházi énekek rendkívül hangulatosak. A nyelv miatt kiérződik belőlük az ősi és misztikus hangulat, ezzel együtt az áhitat is. Üzen nekünk egy letűnt korból, sokat elárul a régi lovagrendekről.
A templomosok éneke azért figyelemreméltó, mert a templomos lovagok koruk legjobban kiképzett és felszerelt harcosai voltak. A nemesi neveltetés két részből állt: a harci tanításból és a keresztény szellemiségre nevelésből. Ugyan ez sok helyen hagyott kívánnivalót maga után, de még akkor is messze felette állt a mai erkölcsiségnek. És mit énekelnek Európa legerősebb harcosai? Nem azt, hogy minden ellenségük haljon meg, hanem hogy az Isten adjon nekik békét. Olyan békét, amiben élni lehet, mert a bűnnel teljes fegyvernyugvás, amelyet ma a nyugati dekadens demokráciákban tapasztalunk, nem béke. A béke csakis az Isten ismeretében, Isten törvényeinek betartásával és megvédésével jöhet létre, a közösségeken belül is, és az ország egészére vonatkoztatva is.
A templomos lovagok éneke egy imádság. Nem a békevágy, hanem az Isten felé fordulás az elsődleges. Ez nem ellentétes a lovag-eszménnyel, hanem szerves része. A lovag nem esik kétségbe, hanem imádkozik vagy énekelve imádkozik. Istenre hagyatkozik, mert tudja, hogy csak tőle jöhet a segítség.
Tamási Attila
Forrás: Hídfő.net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése