Magas eszmények vonzották: pap, szerzetes akart lenni. Az isteni Gondviselés olvasmányai útján a Jézus Társaságába vezérelte. 1934 júliusától volt a rend novíciusa. Szerzetesi életét a zugligeti Manrézában hősies odaadással kezdte. Életszentségre törekedett, egész életét áthatotta a testvéri szeretet és mély alázatosság. Lángoló szeretet jellemezte. Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Jézus Szívének. Rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben a kortárs orvostudomány tehetetlennek bizonyult. Napra pontosan egy esztendővel azután hogy tornászbajnok lett, Fehérvárott életmentő műtétet végeztek el rajta (1935. március 17.). A nehéz operációk, a fájó kezelések szenvedéseit hősies, Isten szeretetében izzó lélekkel viselte. A testi fájdalom mellett súlyos lelki megpróbáltatásokban is része volt. Ezek legfájóbbja az volt, hogy a jezsuita szerzetesrend – szokásokhoz híven – a beteg novíciustól 1935 novemberében megvált.
Erényei a szenvedésben bontakoztak ki teljes szépségükben, erejükben. Lelki végrendeletében mindenről lemondott a bűnösökért. A legsúlyosabb fájdalmak közt is naponta Te-Deumot mondott ihletett szavakkal kinyilvánította élete értelmét: "Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét".
Gyötrelmes szenvedéseit hősies halállal koronázta 1935. december 17-én. Halálos ágyán, felmetszett gégével szólni sem tudott, de élete utolsó perceiben felírta búcsúszavát: "Ne sírjatok, mennyei születésnap ez". A Székesfehérvári Szent György kórházban hunyt el, testét egy jezsuita páter, tanára és rektora, Hemm János vezetésével temették el a sóstói temetőben. Azóta is mind többen kérik bizalommal égi pártfogását és igen sok föltűnő imameghallgatást jelentettek közbenjárására.
„Kérünk Istenünk, ajándékozz a mai ifjúság számára új példaképet Kaszap István személyében; add, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorában tisztelhessük őt!”
Könyörögjünk
„Kérünk Istenünk, ajándékozz a mai ifjúság számára új példaképet Kaszap István személyében; add, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorában tisztelhessük őt!”
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése