Hol vagy István király? Téged magyar kíván!

Hol vagy István király? Téged magyar kíván!

2011.08.20

Augusztus 20-a táján az ókonzervatív érzelmű igaz katolikust akarva akaratlan egy kellemes érzés ragadja magával. Talán meg sem tudjuk határozni, hogy pontosan mi ez… Csak egy hangulat vagy kegyelemi élmény? Mindenesetre, ha elgondolkozunk, mi mindenre emlékezhetünk e napokban, talán megértjük, hogy miért is hat át bennünket e megragadó, szakrális érzés.

Az ünnepkör augusztus 15-ével kezdődik, Nagyboldogasszony napjával. Ezen a napon vétetett fel a Boldogságos Istenanya a Mennyek Országába, s e napon ajánlotta Szent István királyunk hazánkat a Boldogságos Szűz Mária oltalmába, akivel így népünk olyan pártfogót nyert az Örök Atya birodalmában, aki kiesdte imáival, hogy a magyarság az elmúlt ezer esztendő viharait sikeresen vészelje át. Egy Boldog Pio atyának tulajdonított prófécia is megerősíti állításunkat: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” Úgy véljük, hogy akár Pio atya kata ezt az üzenetet a Mindenható Istentől, akár csak egy magát „karizmatikusnak” tituláló személy költötte, mindenképp nagy igazságot tartalmaz! Ez pedig nem feltétlenül a magyarság jövőbeli nagy tetteire vonatkozik, hanem az imádságra, melynek hazánkért nap, mint nap el kell(ene) hangoznia minden magyar katolikus torkából, a hazánkért esdeklő ima, melynek mindennél nagyobb ereje van, hiszen Krisztus Urunk is mondotta: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. (…)Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.” (Mt 7,7-11.) Ne felejtkezzünk el az imádságról, mellyel nem csak kérünk Istentől, hanem felajánljuk Hazánkat és magunkat hogy – Isten kegyelméből –azokká válhassunk, akiként Isten nagyobb dicsőségét szolgálhatjuk!

Különös vagy inkább csodálatos módon a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele után, de még első Szent Királyunk ünnepe előtt, két nagy uralkodónk születésnapjáról is megemlékezhetünk. Augusztus 17-én imádságos életű Boldog IV. Károly, eddig utolsó apostoli királyunk, augusztus 18-án pedig Ferenc József, későn született lovagkirályunk születésének napját ünnepelhettük. E két kis emléknapot foglalja keretbe Nagyboldogasszony napja és Szent István királyunk ünnepe, augusztus 20-a.

Szent István király ünnepén sötét korunkban az államalapításról emlékezik az illegitim köztársaság a lehető legjobban eltussolva Szent István királyunk valódi szerepét és valódi cselekedeteit! Elhangzik az évek óta már-már szemellenzős demokratáknak is sablonossá vált szöveg: „Szent István bevezette a magyarságot Európába…”. Ezzel a mondattal nem is lenne gond, amennyiben Európa alatt azt értenénk, ami ezer éve (ki nem mondottan) Európa volt! Ma azonban Európa a szabadkőművesség liberális mételyétől bűzölgő, Istentől elfordult, agonizáló közösség. Szent István népünk apostola és királyságunk alapítója, nem holmi jó helyzetfelismerő „européer”! Ezt véssük eszünkbe! Ha Szent István királyunk akár csak egy napra is visszatérne e világra a Mennyei Atya jobbjáról, bizonyos, hogy keményebb ítéletet mondana a Gonoszlélek e szolgái fölött, mint amilyet bármelyik törvényében is fellelhetnénk!

Az Úr azonban türelmes és időt ad nekünk, embereknek, hogy amit a Sátán és követői tönkretettek e világon, azt mi igaz keresztények, igaz magyarok helyrehozzuk! Nyitottnak kell lennünk Isten kegyelmére, hogy beteljesíthessük e feladatot! Bűnbánatot kell tartanunk újra és újra, s jóvá kell tennünk őseink bűneit is, melyek közül a legnagyobbak az árulás és a széthúzás! Magyarságunk történelmét e két szörnyű lidérc sajnos gyakorta átjárta és át is járja ma is.

Kérjük Szent István királyunk közbenjárását, hogy kizárhassuk életünkből a gonoszságot, és Isten parancsait követve vezessük vagy tereljük népünket az üdvösség felé! Kérjük Urunkat, hogy égi Patrónánk, a Boldogságos Szűz Mária közbejárásával hazánk trónjára mielőbb visszatérhessen Szent István királyunk méltó utóda, aki vissza fogja vezetni népünket és országunkat Krisztus Urunk útjára!

„Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha országunk istápja!

Hol vagy István király? Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei,

Búval harmatoznak szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,

Nem szünnek iszonyú sírástól szemei.

Virágos kert vala híres Pannónia,

Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.

Kertésze e kertnek István király vala:

Behomályosodott örvendetes napja.

Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,

Hozzád fohászkodunk árva maradékid.

Tekints, István király szomorú hazádra,

Fordítsd szemeidet régi országodra.

Reménységünk vagyon benned s Máriában,

Mint magyar hazánknak hív királynéjában.

Még éltedben minket ennek ajánlottál,

És szent koronáddal együtt feláldoztál.”

(Szent István királyhoz című ének XVI. századi átirata)

Der schwarze Ritter