Elkezdődött a nagyböjt, amikor különösképpen Krisztus nyomába kell
lépnünk, számot kell vetnünk bűneinkről, vezekelnünk és várnunk kell
megváltásunk ünnepéig, a húsvétig. Nagyböjt első vasárnapjának
evangéliuma (Mt 4,1-11) Jézus Krisztus megkísértésére emlékeztet minket,
s ékes példát ad nekünk, hogyan mondjunk ellene a Gonosz Lélek
csábításainak, hogyan tegyük meg azt, amire ősszüleink képtelenek voltak
(Ter 3, 1-6). De valóban egy csábító gyümölcsön múlt volna szenvedéstől
mentes, boldog életünk? Itt többről van szó. Az ember „megmérettetett
és könnyűnek találtatott”, kiérdemelte és kiérdemli bűneinek
következményeit, a gyötrelmeket napról napra, évszázadról évszázadra,
míg e világ fennáll.A „ravasz kígyó” és hű szolgái mindig készen állnak arra, hogy újra és újra bűnre csábítsák az embert: megtették és megteszik ezt nem kevés sikerrel a „hamis próféták” és a „bálványok”, akik eltérítenek Istentől és az Ő rendjétől. Nem erővel, hanem mézes-mázas szavaikkal, melyek olyan kívánatossá teszik a bűnt, hogy az ember már nem is érzi bűnnek, majd lerombolják értékítéletét, s új, beteg értékrendet annak állítanak a helyére, hogy hűen szolgálja új mesterét, a sötét urat.
Krisztus figyelmeztetett minket erre, de mi nem tudtunk ellenállni a gonosznak, újra és újra elestünk, de fel is álltunk, zarándokoltunk vele, mert Ő segítő kezet nyújtotta nekünk, s az elmúlt korok egészséges lelkű embere nem volt rest megragadni az Ő szent kezét. Aztán a francia forradalommal ajtóstól rontott a házba az „új világrend”, és a sátán füstjét azóta sem sikerült kiszellőztetni a falak közül. A bűnös világ beteg is lett, melyből azóta sem gyógyult meg. Behunyt szemmel merül alá újra és újra a bűnbe, és nem kapaszkodik meg Jézus Krisztus isteni kezében, megbocsátó szeretetét újabb bűnökkel hálálja meg. Helyét természetesen nem találja – hiszen elszakadt teremtő Istenétől – vigaszát önmagában keresi, újabb „forradalomtól” várja, mely csak még távolabb vezeti őt Istentől, de nem találja, miképp önmagát sem leli.
Igen, Ádám és Éva lázadása forradalom volt, lázadás Isten rendje ellen!
Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által legyőzte a Gonoszt, de mi mégis újra és újra engedünk az agonizáló fenevad kísértésének. A bűnös embernek újabb forradalom kell, hogy legalizálhassa önzését, paráznaságát, haragját és minden bűnét. Kifordulva magából őrjöngve üldözi a krisztusiakat, megöli a szenteket, elűzi, vagy épp lenyakazza Krisztus helytartóit, s vérgőzös haláltáncában elpusztítja önmagát is.
Így volt ez 1848-ban is. A kígyó különösen elvetemült
szolgái, Petőfi, Táncsics, Kossuth és a többi felforgató a nemzeti
ébredés nevében „királyok akasztására” és a rend elleni lázadására
buzdították „a pásztor nélküli” nyájat. Épp úgy tettek, mint a mesterük,
a Sátán: azt ígérték jutalmul, ami megvolt, „hogy olyanok lesznek, mint
az Isten”, vagy egyenlők lesznek a jog szerint. Ha Ádám és Éva nem
harap bele a gyümölcsbe, ez így is maradt volna! Miképpen azonban
megtette ezt, és elvesztette Istennel való közösségét, úgy botor módon
fellázadt a magyar is az isteni rend ellen, s a hierarchia rombolásába
kezdett. Törtvényes ura ellen fogott fegyvert, kegyetlen testvérháborút
gerjesztett, és maga ellen fordította azokat, akik száz éve épp oly
büszkén tekintették magukat a magyar király alattvalóinak, mint önnön
eleik, a nemzetiségeket. Elvetette ezzel Trianon fájának magját, s e fa
gyümölcsének keserű ízét ma is a szájában érzi. Ennek ellenére azonban
március 15-én kitűzi mellére a francia forradalmat majmoló trikolórját,
ünnepli a napot, amelyen ezeréves birodalmunk hanyatlása megkezdődött,
amelyen a fenevad eltépte láncait és az utolsó katolikus monarchia
életére tört.
Mit tegyünk hát? Tartsunk bűnbánatot és vezekeljünk bűneinkért, hogy kiesdjük a mindenható Isten kegyelmét! Ébredj katolikus magyar! Ne fetrengj tovább a liberalizmus bűnében! Mondj ellene a Sátánnak, és térj meg Istenedhez, aki az örök életre hívott! Alázd meg önmagad és kérd a „seregek Urát”, hogy helyezze vissza pásztorát, törvényes királyodat fejed fölé, aki nem hagy elfordulni Tőle! Kiáltsd az ellenségre Krisztus példáját követve:
„Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
der schwarze Ritter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése