A film a vértanúhalált halt Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök, teológus küzdelmes, Krisztushoz és egyházához a legnehezebb időkben is hűséges életét mutatja be, akit 2010. október 30-án Nagyváradon Angelo Amato bíboros boldoggá avatott.
A kétrészes dokumentumfilmben Erdély első boldoggá avatott püspöke, Bogdánffy Szilárd (1911–1953) rokonai, egykori diákjai, papnövendékei idézik fel vele kapcsolatos élményeiket. Nem csupán a kereszt-, de a vezetékneve is felfogható isteni jelnek, amely egész életét meghatározta. Bogdán ugyanis szlávul azt jelenti: Isten ajándéka.
A Torontál vármegyében fekvő, ma a szerbiai Vajdasághoz tartozó Feketetón kántortanító apától és háztartásbeli anyától született Bogdánffy Szilárdban korán felébredt a vágy a papi hivatás iránt, a nagyváradi Teológiai Akadémián és a budapesti Központi Papnevelő Intézetben végezte tanulmányait, 1934 júniusában szentelte őt pappá Nagyvárad akkori püspöke, Fiedler István.
A film alkotói részletesen foglalkoznak azzal, hogy Trianon után egészen az 1989 végén bekövetkezett rendszerváltozásig a román katolikus egyház – csakúgy, mint a többi felekezet – üldöztetést szenvedett, így rögtön a húszas évek elején a világi hatalom elvette az egyház 300 ezer holdnyi földbirtokának 95 százalékát. Ezzel veszélybe került az egyház egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális tevékenysége. Erdély-szerte nyolcezer magyar iskolát zártak be, az egyháznak csupán néhány száz iskolát sikerült megőriznie.
Bogdánffy Szilárdot mindkét rendszerben letartóztatták. Mivel fiatal pap tanárként rendkívül népszerű volt az ifjúság körében, a román hatóságok ezt nem nézték jó szemmel, ezért 1939-ben koholt váddal (részvétel Rongyos Gárda szervezésében) letartóztatták, majd román állampolgárságától megfosztva, kitoloncolták Magyarországra. A második bécsi döntést követően, 1940 szeptemberében visszatért az újra Magyarországhoz csatolt Nagyváradra.
A negyvenes évek első felében részt vett a váradi katolikus középiskolai oktatási rendszer újjászervezésében: szerepe volt a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újraindításában. A nyilas hatalomátvételt követően részt vett az üldözöttek mentésében. A volt orsolyita-növendékek számára 1945-ben megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet.
1945 és 1947 között, a háborút követő tanárhiány miatt, nemcsak hittant, hanem latint, franciát és matematikát is tanított, mégpedig az orsolyiták egyik koedukált osztályában, amelynek egy évig az osztályfőnöke is volt.
1947 tavaszán elfogadta Scheffler János püspök hívását, és Szatmáron a főpásztor titkára lett. Miután Romániában 1948-ban államosították az egyházi középiskolákat és bezáratták a helyi papnevelő intézetet, Felsőbányán és Szinfaluban titkos szemináriumokat szervezett a papi utánpótlás biztosítására.
Az egyre fokozódó egyházüldözés miatt, számítva arra, hogy a püspököket a román hatóságok letartóztatják, 1949. február 14-én a bukaresti nunciatúrán titkos püspökké szentelte Gerald Patrick Aloysius O'Hara nuncius érsek. Amikor a nacionalista-kommunista rezsim a római katolikus egyházat be akarta olvasztani a nemzeti egyházba, ezáltal elszakítva Rómától és a pápától, Bogdánffy Szilárd bátran szembefordult ezzel a szándékkal, és megtagadta a követelt együttműködést. 1949. április 5-én az állambiztonsági szervek letartóztatták.
Négy év alatt, ítélet nélkül, megjárta Románia több rettegett börtönét (Jilava,Capul Midia, Máramarossziget.) Koncepciós perére 1953-ban került sor. 12 évnyi kényszermunkára ítélték. Bár Bogdánffy Szilárd védőinek sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, de a per újratárgyalására már nem került sor, mivel az elszenvedett kínzások és egy súlyos tüdőgyulladás következtében, amelyre nem kapott gyógyszert, a nagyenyedi börtönben 1953. október 2-án elhunyt.
A film szerint a tudós műveltséggel rendelkező Bogdánffy Szilárd nevelőnek is kiváló volt, a személyiségéből áradó tekintély, természetes jóság és szeretet révén azonnal megtalálta a hangot a diákokkal, soha nem kellett felemelnie a hangját, hogy a tanulók figyeljenek rá. Az egyik volt orsolyita diáklány szerint „Neki nem kellett fegyelmeznie, ő csak bent volt az osztályban, és mindenki ráfigyelt… létezett a katedrán, és mindenkinek a szeme rajta volt, akkora belső kisugárzása volt ennek az embernek, hogy nem lehetett nem odafigyelni… Ragyogó koponya volt.”
A dokumentumfilm alkotói szerint Bogdánffy Szilárd nem mártíromságra, hanem tudós tanárságra szánta magát, ám „Akinek jellé kell lennie, az jellé válik… Bogdánffy Szilárd korai halálával veszített az egyház, és az a sok ezer fiatal, akikben nevelőként nyomott hagyott volna. De néha jellé kell válni.”
Egy másik volt diák hite szerint Bogdánffy Szilárd tudatosan vállalta és élte meg lélekben a Szent Pál-i mondást: „Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben” (2kor 4,8–10). S bár sokan sajnálkoznak, hogy nagyon fiatalon áldozta fel az életét Krisztusba vetett rendíthetetlen hitéért, mégis elmondható, hogy „az ő sokoldalú, minden pillanatot kihasználó tevékenysége, a tudása, amit átadott másoknak, a legteljesebb mértékben, ezek olyan életsűrűséget biztosítottak neki erre a rövid huzamú életre is, mint másnak százhúsz éves korára sem.”
Krisztusnak ajánlva – Bogdánffy Szilárd élete és kora
(Román dokumentumfilm I-II., 79 perc, 2010)
Rendezték és írták: Balla Tünde, Lakatos Attila, Villányi Zoltán
Forrás: Magyar Kurír
Jézus nem csak jó pásztor, hanem áldozati bárány is. Méltó, hogy minden emberi szív fölött övé legyen a hatalom, mert az életét adta értünk. Hatalmát a Szentlélek erejével választott apostolai által gyakorolja.
