22 katolikus hitterjesztőt öltek meg a világban 2013-ban

A katolikus egyház 22 képviselőjét – többségében papokat – öltek meg a világban 2013-ban. A Fides hírügynökség adatai alapján ez a szám kétszerese a 2012-es adatoknak, de nagyjából megegyezik az azt megelőző évek számaival.

22 katolikus hitterjesztőt: 19 papot, egy apácát és két világi pasztorációs munkatársat öltek meg a világban 2013-ban. A kontinensenkénti megoszlás szerint 15 papot Amerikában gyilkoltak meg: hetet Kolumbiában, négyet Mexikóban, egyet-egyet pedig Brazíliában, Venezuelában, Panamában és Haitin. Így Kolumbia már ötödik éve folyamatosan az első helyen áll ezen a szomorú listán.

Afrikában a katolikus egyház három képviselője lelt erőszakos halált: egy papot Tanzániában, egy apácát Madagaszkáron, egy világi munkatársat pedig Nigériában öltek meg. Ázsiában szintén három katolikus hitterjesztőt gyilkoltak meg: egy papot Indiában, egyet Szíriában, egy világi személyt pedig a Fülöp-szigeteken. És végül Európában egy papot öltek meg: Olaszországban.

A statisztikák további számos elrabolt vagy eltűnt katolikus papot, illetve pasztorációs munkatársat tartanak számon, akik közül sokak sorsa teljesen ismeretlen. Ez a helyzet többek között három kongói asszumpcionista pappal, akiket 2012 októberében raboltak el a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában, illetve egy hónapokkal ezelőtt eltűnt kolumbiai pappal is.

A katolikus egyház 2013-ban meggyilkolt képviselőinek száma illeszkedik az utóbbi évek átlagához. A 2012-es év kevésbé volt vérengző: akkor 13 hasonló halálesetet regisztráltak. 2011-ben 26 papot, szerzetest és világi munkatársat öltek meg, 2010-ben 25-öt, 2009-ben 37-et, 2008-ban pedig 20-at – adta hírül a La Croix.

Forrás: Magyar Kurír

Barsi Balázs: "A keresztények önlegyőzése Isten erejéből táplálkozik"

A mennyek országának megvalósulását a külső erőszak fenyegetheti,de meg nem hiúsíthatja. Sőt, a próféták és szentek üldöztetése, a mártírok kiontott vére a mennyek országának terjedését segítette és segíti mind a mai napig. Ahol Isten ügyéről van szó, ott a külső erőszak beleütközik abba a másik fajta, belső erőszakba, mely a keresztények önlegyőzését jelenti, azt a következetes és megalkuvás nélküli küzdelmet a bűnnel, amelyet a Keresztelő hirdetett, s amire ő maga is példát mutatott. E két erőszak között a különbség ég és föld. Szó szerint, hiszen az egyik az ember görcsös igyekezetéből születik, a másik viszont Isten erejéből táplálkozik.

Éppen ezért a harc kimenetele sem kétséges: fizikailag a külső erőszakot elkövetők kerekedhetnek felül, de ezzel saját vereségüket készítik elő, hiszen „kard által vész el, ki kardot ragad”. Az önmegtagadás viszont az örök győzelem felé segít: felszabadít bennünket Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Különös módon a belső erőszak kifelé szelíd erőként nyilvánul meg. Minél inkább szegény féregnek érezzük magunkat, annál jobb cséplőszánná válhatunk az Úr kezében, s minél jobban átadjuk magunkat Istennek, annál alkalmasabbak leszünk az ő erejének kinyilvánítására.

Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység