Május 7. - Románia és a központi hatalmak aláírják a bukaresti békét

1918. május 7-én írták alá a központi hatalmak (Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, Törökország, Bulgária) képviselői Alexandru Marghiloman román miniszterelnökkel a bukaresti különbékét, mely lezárta a teljes román vereséggel végződő 1916-17-es, Erdély ellen indított offenzívát.

A különbéke értelmében Románia lemondott Dobrudzsa egy részéről Bulgária javára, az Osztrák–Magyar Monarchiával közös határa pedig a Kárpátok déli és keleti lábaihoz került. A bukaresti béke utánpótlás szempontjából is kedvezőtlen volt az antant számára: Németország 90 évre koncessziót nyert a román olajkutak használatára, a háború végéig 1 millió tonna kőolajat bányászott ki, és a kapitulációig jelentős gabonaszállítmányokban részesült Románia jóvoltából. A románokra egyetlen kedvező pont vonatkozott, ebben a központi hatalmak elismerték Románia egységét. A bukaresti béke révén a központi hatalmak 1918 tavaszán látszólag igen kedvező helyzetbe kerültek, hiszen már második ellenfelüket kényszerítették külön egyezményre három hónapon belül, ennek eredményeként pedig keletről nagy erőket csoportosíthattak át az olasz és a nyugati frontra. Bár Románia a különbékével megszegte a bukaresti titkos szerződést, a háború kései szakaszában, november 26-án újra beléphetett a világháborúba, megszerezve később Erdélyt, Máramarost, a Bánát egy részét, sőt Dél-Dobrudzsát és Besszarábiát is.

Forrás: Rubicon.hu

Az első világháború magyar gleccserkatonái

[A Magyar Nemzet videoriportja] Dél-Tirol elfeledett frontvonaláról, hegyi erődökről és a nagy háború magyar emlékeiről. 

Az első világháború nem csupán máig meghatározó véres mitológiája az észak-itáliai térségnek, de a kisebbségi öntudat elrugaszkodási pontja is. E mitológiák és azonosságtudatok kereszttüzében gyorsan megteltek a katonai temetők; s a hirtelen többségivé vált olasz kisebbség valahogy mégis kisebbségben maradt.

 

A történelmi Dél-Tirol Itália egyik kiemelkedően gazdag térsége. Ám a maga tudathasadásaival, megbélyegzett népcsoportjaival sokszor éppen olyan, mintha Erdély vagy a Délvidék mélyrétegeiben járnánk. Videoriport az itt harcoló első világháborús magyar katonákról és a monarchiahű olaszokról.

   

 Forrás: Magyar Nemzet

1919. január 29. - A „legbátrabb város” kiűzi a cseh megszállókat

„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.” (Részlet a 2005. évi XXXIX. törvénycikkből)

1919. január 29-én kelt fel Balassagyarmat lakossága a nógrádi várost két hete megszállás alatt tartó cseh legionáriusok ellen, akiket a közelben állomásozó magyar katonaság segítségével még azon a napon kiűztek a településről. A balassagyarmati vasutasok, polgárok és katonák bátorságának köszönhetően a város a trianoni béke után is Magyarország része maradt, sőt, a felkelés eredményeként a csehszlovákok feladták a borsodi szénmedence meghódítására vonatkozó ambícióikat.

Forrás: Rubicon

Erdély - Petíció a szentgyörgyi világháborús obeliszkért

Az első világháborús sepsiszentgyörgyi obeliszk magyar elemeinek visszahelyezését kéri a városházára benyújtandó petíciójában a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) és a Vitézi rend. A következő két hétben aláírásokat gyűjtenek a www.sepsiszentgyorgy.info honlapon.

(...) olyan javaslatokat fogalmaztak meg, melyek révén az emlékhelyet próbálják elfogadhatóvá tenni a helyi magyar közösség számára. A petícióban kérik, hogy helyezzék vissza az összes szimbólumot a köztemetőben található világháborús hősök emlékművére, a Horthy István kormányzó-helyettes, Hazáért feliratokat, illetve a magyar állami címert.

(...) az obeliszket az elmúlt év végén újíttatta fel az önkormányzat, a munkálat során be kellett tartani a törvényt, miszerint a műemlékeket eredeti formájukban kell helyreállítani. Az I. világháborús obeliszket a két világháború között a román állam állíttatta a város környékén elesett katonák emlékére, a magyar címert és a „Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese” feliratot 1943-ban vésték fel rá.

A temetőben 12 ország háborús áldozatai nyugszanak, az Osztrák Magyar Monarchia 90 katonája egyéni sírokban pihen, 114 katonát pedig az emlékmű alatti tömegsírba temettek el.

Forrás: Krónika.ro

Habsburg Károly: ne minket okoljanak az I. világháborúért!

Habsburg Károly szerint a nagyhatalmak már Szarajevó előtt készen álltak a háborúra, ezért nem helyénvaló családját okolni az első világégés kirobbantásáért - mondta el a Habsburg-Lotaringiai-ház feje nemzetközi újságírók előtt.

Ferenc Ferdinánd

"Ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor mondhatjuk azt, hogy az első világháború a merénylet miatt robbant ki, de ha Szarajevó nem történik meg, három héttel később akkor is elkezdődik a háború" - utalt Habsburg Károly, Habsburg Ottó, az utolsó magyar koronaherceg fia az 1914. június 28-i szarajevói merényletre, amely során Gavrilo Princip szerb diák lelőtte Ferenc Ferdinánd főherceget és hitvesét, Chotek Zsófiát.

Károly szerint nem kellett, hogy lelkiismeret-furdalás gyötörje családját a tragédia miatt, "mivel ez azt jelentette volna, hogy először is bűnösök vagyunk és jóvá kellene tennünk valamit (...) Nem lenne helyes, ha egyetlen államra mutogatnánk. Azt is figyelembe kell venni, hogy már akkor komoly feszültségek voltak, például Oroszország és Németország között, s már megkezdődött a csapatok mozgósítása a határok mentén".

Mint fogalmazott, magáénak vallja azt a nézetet, hogy a vezető európai államok már készen álltak a háborúra 1914 előtt. "Sokan már ugrásra készen álltak a két szembenálló szövetségben, várva a nagy konfliktusra. Ha egy felelőst mindenáron meg kell nevezni, akkor az elsősorban a nacionalizmus volt" - fejtette ki Habsburg Károly, aki szerint nagyapja, IV. Károly "csak megörökölte a háborút". "Semmi köze nem volt hozzá. Számos alkalommal próbálta pacifikálni a helyzetet, amiért akkor bírálták, és a családi kapcsolatait használta fel a béke megkötéséhez" - utalt IV. Károly lépéseire.

1917-re Károly (I. Károly néven osztrák császár) már hajlott a békekötésre; sógorai, a Bourbon-Pármai-család tagjai, Sixtus és Xavier hercegek antantkötelékben harcoltak, ők teremtettek kapcsolatot közte és a francia vezetők között, de a meddő tapogatózást végül Clemenceau lezárta. IV. Károly "világosan látta, hogy az alapvető probléma a Monarchia szláv népességének helyzete. Talán azt is felismerte, hogy a szerbek őt tekintik a fő ellenségnek, mivel egyensúlyozni próbált, lényegesen vissza akart venni a szerbek dominanciájából a szlávok között" - nyilatkozta Habsburg Károly.

IV. Károly kétévi uralkodás után, 1918. november 11-én mondott le Ausztria államügyeinek viteléről, november 13-án eckartsaui nyilatkozatával ugyanezt megtette Magyarországgal kapcsolatban is. Az első világháborút követően családjával együtt kényszerűen Svájcban telepedett le, ahol 1922-ig élt. Ausztriába nem volt módja visszatérni, mert az 1919. április 3-án elfogadott ún. Habsburgergesetz, amely megvonta a ház tagjainak uralkodói címeit és jogait, kitiltotta őket a Köztársaság területéről, s a visszatérést lemondó jognyilatkozat megtételéhez kötötte.

Habsburg Károly

A törvény a Habsburg-Lotharingiai-ház teljes vagyonát az állam javára elkobozta. Habsburg Ottó és családja évtizedeken keresztül emigrációban élt, a trónörökös Ausztriába is többször megpróbált visszatérni, de csak 1966-ban volt erre törvényesen lehetősége, annak ellenére, hogy öt évvel korábban lemondott trónigényéről. 2011-ig ráadásul érvényben volt az a paragrafus, amely kizárta a Habsburg-család tagjait az elnökjelöltségből; a kizárás megszüntetését Ulrich Habsburg-Lothringen osztrák politikus kezdeményezte, azzal érvelve, hogy a rendelkezés idejétmúlt és jogsértő. A tilalmat az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása és az első Osztrák Köztársaság alapítása után vezették be, hogy ezzel is védjék a köztársaság fiatal intézményét a monarchia visszaállítására irányuló esetleges törekvések ellen.

"A Habsburg-törvény abszurd volt, nem tudok róla mást mondani" - fogalmazott Károly. Amikor arról kérdezték, volt-e Volkszorn, népharag a Habsburgokkal szemben Ausztriában, a főherceg így válaszolt: "Ellenkezőleg, nagy szimpátiával viseltettek a császár iránt, főleg mivel felismerték a béke iránti elköteleződését. Családom nagy része nemcsak mint az ország, hanem mint a család történetének egy részeként tekint a háborúra" - hangsúlyozta Habsburg Károly.

Forrás: Múlt-kor

Egyesült Királyság - London szelektíven értelmezi az első világháborút

Pszichológiai manipuláció

Újabb vád érte az első világháborús centenáriumi eseményekre készülődő brit kormányt, amiért állítólag megfeledkezik az ausztrál és új-zélandi katonák háborús erőfeszítéseiről, s inkább az afrikai és ázsiai népek hozzájárulására fókuszál.

"Pszichológiai manipuláció": ezzel a váddal kénytelenek szembesülni az első világháború kitörésének 100. évfordulójára megemlékezés-sorozattal készülő brit miniszterek. A vád szerint az illetékes tárcavezetők szinte egyáltalán nem emelik ki a brit koronát segítő ausztrál és új-zélandi csapatok háborús erőfeszítéseit, miközben a Nemzetközösség többi nemzetére aránytalanul nagyobb figyelem összpontosul.

A bírálók szerint London főként a nyugat-afrikai, indiai és karibi katonák háborús szerepvállalására koncentrál, s teszi ezt az ausztrál és új-zélandi katonák, azaz az ANZAC-csapatok kárára. A miniszterek fejére a politikai korrektség hiányát olvassák és azzal vádolják őket, hogy átírják a történelmet. Nem ez az első olyan alkalom, amikor össztűz zúdul a kormányra: Michael Gove oktatási miniszter legutóbb például azzal verte ki a biztosítékot, amikor az első világháború kirobbantásának felelősét kereste.

Az ausztrál újságírókat hidegzuhanyként érte a hír, amely szerint a brit kormány nem tervez külön megemlékezést az ANZAC-csapatok háborús erőfeszítéseinek bemutatására, ehelyett inkább a függetlenségüket 1945 után elnyerő nemzetekre szeretnének koncentrálni. Különösen Indiára, Bangladesre, Nigériára és a nyugat-afrikai országokra, amivel - hangzik az érvelés - a brit "közösségi kohéziót" kívánják elősegíteni.

Az első világháborúban összesen 62 ezer ausztrál és 18 ezer új-zélandi katona esett el, Kanada és Új-Fundland vesztesége 67 ezer ember volt, míg Dél-Afrika 12 ezer katonát veszített. A Nagy Háborúban 67 ezer, a brit hadseregben szolgáló indiai halt meg, a többi angol gyarmat veszteséglistáján 35 ezer fő szerepel. Az ANZAC-csapatok leginkább az első világháború egyik legvéresebb csatájában, a törökországi Gallipolinál tűntek ki, a 200 ezres szövetséges sereg derékhadát ausztrál és új-zélandi katonák alkották.

Forrás: Múlt-kor

Még az idén bővül a nemzeti emlékhelyek száma

Még idén tizenháromra bővül a nemzeti emlékhelyek száma. A Honvédelmi Minisztériumnál további emlékművek kialakítását javasolják. (...) Az első világháborús emlékhelyeknek a Fiumei sírkert és a pannonhalmi bencés apátság ad majd helyet.

(...) az első világháború a Magyar Királyság területéről 3 millió 797 ezer férfit szólított el, közülük 661 ezren hősi halált haltak, 743 ezren megsebesültek és 734 ezren hadifogságba estek. Az áldozatok többsége névtelenül, külföldön nyugszik, az emlékmű nekik, illetve a nyomtalanul eltűnteknek állítana emléket.

Forrás: Magyar Nemzet

Egy elfeledett erőd Dél-Tirolban

„A Vezzena csúcs felé törve a csaknem kétezer méteres hegy legmeredekebb ösvényén mászunk föl, olykor négykézláb. Lassan elfogynak a fák, és a sziklába vájt, alig járható csapáson botladozva azon töprengünk: ha csak közeledni ilyen nehéz, milyen lehetett rohamozni golyózáporban az olasz hegyi elit katonáknak. Az alpinik 1915-ben és ’16-ban folyamatosan próbálták bevenni a hegycsúcson található másik erődöt, csakhogy Forte Vezzena valóságos osztrák-magyar mérnöki csoda: 1300 méteres mélységű szakadék szélén, a hegy betonba öntött folytatásaként emelkedik a Valsugana-völgy fölé. A „felföld szeme” akkor is éber maradt, amikor az olasz tüzérség emeletről emeletre próbálta meg lerombolni, mert védői inkább a hegy mélyébe vájtak újabb szinteket, csak hogy tartani tudják az erődöt.”   
 

Forrás: Magyar Nemzet