(...) Az aggodalom eloszlatása még nem minden, egyébként sem sikerülhet huzamosabb időn át, csak ha szilárd kapaszkodót is tudunk nyújtani hozzá. Urunk, Jézus nem éri be azzal, hogy nyugtatgatja szorongó pszichénket. Ő megadja félelmeink feloldásának alapját is, amikor felhívja a figyelmet a teremtő Isten titokzatos gondviselésére, mely túlmutat ennek a földi életnek a horizontján. De azt is tanítja, hogy szívünk megnyugvásához nem elég tudnunk arról, hogy Isten gondunkat viseli, hanem radikális döntést kell hoznunk életünkben: teljes szívvel az Úrnak szolgálni, és mindenekelőtt keresni az Isten országát és annak igazságát. Hiszen éppen a megosztott, kettéhasadt szív termeli ki magából az újabb és újabb kételyeket, félelmeket, szorongást. Isten elveszi bűneinket és félelmeinket, de csak ha bűnbánatot tartunk és szent elhatározással egészen átadjuk magunkat neki.
Amikor a feltámadt Üdvözítő köszönti az apostolokat, két dolgot ad nekik: békességet és a bűnök megbocsátásának hatalmát. A lélek békessége, nyugalma elválaszthatatlan a bűnbocsánattól. Ezért ha félelmek gyötörnek, depresszió ül rajtunk, nem elég a tüneti kezelés, hanem a gyökerekig kell hatolni, s bűnbánatban megtisztult szívvel Isten elé állni.
Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése