November 24. - Krisztus, a mindenség királya
(...) Isten Fiának az egész világtörténelemre, sőt az egész univerzumra kiterjedő egyetemes uralmát ünnepeljük (...). Krisztus királyságának természete (...) a kereszt trónusán nyilvánult meg, és az ő dicsősége az isteni irgalmasság végső kiáradása. De van itt egy másik nagyon fontos, emberi momentum is. Miközben a kereszt alatt egyre örvénylik a bűn sötétsége, és az ott állókat is magával sodorja a gonoszság elszabadult árja – mely eléri a bal latrot is, aki tehetetlen dühében bűnbakot keresve szidalmazza Jézust –, van egy ember, aki a szennyes indulatok közepette megérzi Jézus tisztaságát, ártatlanságát s valamiképpen elrejtett, titokzatos hatalmát is: a jobb lator.
Kicsoda ő, hogy a szenvedés mélységeiből is fel tud tekinteni Jézusra? Hogy lehet, hogy ilyen csodálatos tisztaság tudott feltörni belőle a gyilkosság, vér, piszok vastag rétegei alól? Hogy képes egymaga szembeszállni a már égig érő mocskolódással, s megállítani a szennyáradatot? Hogy tud ebben a válságos órában egész elrontott életének új értelmet és reményt találni azzal, hogy Jézus felé fordul, tekintetét keresi, és így szól hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodba”?
Az üdvösség pillanata ez, hiszen nemcsak felismeri a Szabadítót Jézusban, hanem ezzel a mondattal meg is vallja, így őrá is vonatkozik: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.” Csend áll be néhány másodpercig – milyen súlyos, milyen feszült ez a csend! –, majd Jézus megszólal. A többieknek: a bámészkodóknak, a gúnyolódóknak, a káromlóknak nincs mit mondania, hanem csak annak, aki mikor már minden földi reménye szertefoszlott, felismerte benne az egyetlen, életmentő reménység hordozóját, minden emberi reménység beteljesítőjét: „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.”
Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése