Európai Unió - Már megbánta korábbi nagyvonalúságát Nagy-Britannia

A politika igyekszik a választói hangulatváltás nyomába eredni"

Az Európai Unió tíz évvel ezelőtti keleti bővítését díszes fogadással ünnepelte a brit kormány a Jack Straw vezette külügyminisztérium londoni épületének báltermében. A szónokok szívből üdvözölték az újonnan uniós taggá vált nyolc közép- és kelet-európai országot, és mindenki sok sikert kívánt az új EU-gazdaságokból érkező munkavállalóknak.

"Látványos hiba volt" - ezt is Jack Straw akkori brit külügyminiszter mondta, csak közel tíz évvel később. A jelenleg ellenzékben politizáló Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veteránja azt a döntést jellemezte így, amellyel a korabeli Labour-kormány az átmeneti korlátozások lehetőségéről lemondva, azonnal megnyitotta a brit munkapiacot az A8-országok - "Accession 8", vagyis a nyolc frissen felvett keleti EU-tagállam - polgárai előtt.

Választókerületének lapja, a Lancashire Telegraph által nemrégiben közölt cikkében Straw úgy fogalmazott, hogy a lemondás a bevándorlási korlátozásokról "jó szándékú politika volt, amelyet elfuseráltunk".

A Tony Blair vezette akkori munkáspárti kormány valóban alaposan mellélőtt az új keleti EU-tagállamokból várható beáramlás előrejelzésével. A brit belügyminisztériumi korabeli előrejelzése évi 5-13 ezerre taksálta a keletről érkező munkavállalók számát, hivatalos becslések szerint azonban a bővítés óta összesen 1-1,5 millió keleti EU-polgár települt le tartósan Nagy-Britanniában, és volt olyan év, amikor negyedmillióan érkeztek.

Ennek a balul sikerült prognózisnak a megítélésében ma már nincs vita a Munkáspárt és a kormányzó Konzervatív Párt között. David Cameron jelenlegi brit miniszterelnök néhány hete - Straw szóhasználatát még egy kicsit tovább erősítve - "monumentális hibának" nevezte, hogy a Munkáspárt vezette előző brit kormány nem élt az átmeneti bevándorlási korlátozások lehetőségével.

A bevándorlás mára a brit belpolitika gyakorlatilag első számú vitatémájává vált, és ez a legfőbb hivatkozási alapja az unión belüli szabad munkaerőmozgás korlátok közé szorítását szorgalmazó, jobb- és baloldalról egyaránt rendszeresen hallható brit politikusi megnyilvánulásoknak. Ezen az sem változtat, hogy a brit gazdaságnak makroszinten [és mikroszinten is] igen jót tett a keleti bevándorlás.

2008-ban elérő súlyos recesszió, (...) hosszúsági és mélységi rekordot döntött, melyet a gazdaság azóta sem hevert ki. (...) Ebben a helyzetben a közhangulat hamar a keleti EU-munkavállalók ellen fordult, amit a közvélemény-kutatások következetesen jeleznek, és a politika igyekszik e választói hangulatváltás nyomába eredni. E kérdésben nincs nézeteltérés a politikai arénában egymást egyébként nemigen kímélő konzervatívok és munkáspártiak között.

A konzervatívok vezette brit kormánykoalíció az utóbbi hónapokban sorra jelentette be az EU-polgárok nagy-britanniai munkavállalási feltételeinek szigorítását, és az unión belüli szabad munkavállalás egész rendszerének korlátozását is követeli.

Ed Miliband, a Munkáspárt jelenlegi vezetője a London Business School üzleti főiskolán elmondott minapi beszédében maga is szükségesnek nevezte a hét évben maximált átmeneti időszak rendszerének felülvizsgálatát, különösen azt, hogy az egyes tagállamok saját hatáskörben dönthessenek a korlátozások időtartamának meghosszabbításáról.

Tíz évvel az EU-bővítés után tehát ismét konszenzus van a brit bal- és a jobboldal fő pártjai között, csak éppen ellentétes irányú, mint 2004 májusának ünnepi hangulatában, amikor az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal küszködő brit gazdaság - amelyben a jelenlegi 6,9 százalék helyett akkoriban 3,8 százalék volt a munkanélküliek aránya - szinte felmentő seregként üdvözölte a képzett kelet-európai munkavállalókat.

Forrás: Híradó/MTI