Anglia - Tényleg gyilkos zsarnok volt Hódító Vilmos?

Az 1086-os Domesday Book (Ítéletnapi könyv) arról számol be, hogy Anglia első normann királya egész Yorkshire megyét feldúlta, s pusztasággá süllyesztette. Egy brit történész szerint az ezeréves írást máshogy kell értelmeznünk, ugyanis négy hónap leforgása alatt a 20 ezer megszálló képtelen lett volna egy ekkora területet földig rombolni.

Egy félelmetes harcos és kegyetlen uralkodó, aki meghódította Anglia szász királyságát - így jellemzi az angol történelem Hódító Vilmost. Azonban a "gyilkos zsarnok" jelzőkkel illetett félelmetes hírnév túlzás lehet, amit számos félreértés táplál. Rob Wright yorki történész szerint a probléma gyökere a Domesday Book téves értelmezésén alapszik, amely a harcos király reputációját befeketítette.

"1069 telén Vilmos összegyűjtötte csapatait, amelyeket az 'észak pusztítói' néven is ismertek" - kezdte okfejtését Wright. "Miután a sziget déli részén elsöpörte az angolszász nemességet, azt remélte, a lázongó északi földesurakkal sem lesz másként. A történet szerint, mire katonái megérkeztek Yorkshire-be, már csak egy dolog járt a fejükben: a pusztítás. Néhány hónappal később elhagyták a területet, s egy kirabolt megye maradt utánuk" - foglalta össze a történetet.

Semmi kétség, hogy a nagyszámú normann sereg félelmetes erőt képviselt, ám a megye "elpusztításával" vádolni őket erős túlzás, fejtette ki a történész. Wright szerint a félreértések azzal magyarázhatók, hogy Yorkshire történetének ezen epizódjával kapcsolatos tudásunk nagy része az 1086-os Ítéletnapi könyvből származik.

Az angolok híres középkori összeírásában, amely az Anglia nagy részén, valamint Wales egyes részein zajló földmérést, azaz tulajdonképpen a korona adóösszeírását tartalmazta, a legtöbb yorkshire-i földtulajdon mellett a "tarló" megnevezés olvasható, amely alapján mindezidáig a történészek úgy gondolták, hogy a földek valószínűleg elpusztultak. Azonban Wright szerint a könyv összeállítói nem pusztán a föld értékére és az adó behajthatatlanságára utaltak.

A 11. században a birtokokat gyakran összevonták, majd felosztották (tagosítás), így a tulajdonos (vagyis az adózó) nyomon követése a királyi kamara számára igen nehéz művelet volt. "Az egész megszálló normann sereg a húszezer főt is alig érte el. A rendelkezésükre álló négy hónap, amelyet a megyében töltöttek, igen kevés időnek számított, így logisztikailag lehetetlen, hogy egy ekkora területet végig feldúljanak" - érvelt a kutató. Hozzátette: ahhoz, hogy az egész, viszonylag sűrűn lakott megyét lerombolják, éjjel-nappal fosztogatniuk kellett volna.

Egy másik forrás szintén megtépázta a király amúgy sem túl pozitív hírnevét, amikor néhány évtizeddel később Durhami Simon a mérhetetlen pusztítást a hódítás számlájára írta. "Borzalmas volt az emberek pusztuló, férgektől nyüzsgő tetemét a házakban és az utakon látni. Senki sem maradt a vidéken, hogy eltemesse őket, mindenki elhunyt: a kardok által vagy az éhínség következtében. Nem maradt ép falu York és Durham között, ez a terület a vadállatok és a fosztogatók vidékévé vált" - szól az írás.

Wright úgy véli, a rágalomözön nagy része távol állt a valóságtól, s elméletét több nyilvános előadással igyekszik alátámasztani és elterjeszteni. "Ezek az írások jó néhány évvel a tényleges hódítás után keletkeztek, s ahogy az lenni szokott, a szerző fantáziája kissé megfűszerezte a valódi eseményeket" - tette hozzá.

Forrás: Múlt-kor