Kárpátalja - Miért gyújtották fel a vereckei emlékművet?

A súlyos magyarellenes ukrajnai incidens háttere

A vereckei emlékmű felgyújtásának elvileg semmi értelme: ugyanis kőből van. Egyesek 2009 óta mégis minden éven megteszik. Miért lett ez a kárpátaljai ukrán szélsőségesek egyik pofozóbábja? Kik gondolják Debrecent ősi ukrán helyőrségnek? A kijevi és krími feszültség miatt különösen fontos megérteni a kárpátaljai helyzetet.

2011 februárjában az ukrán nacionalista szellemiségű Proszvita Szövetség Kárpátalja megyei szervezete nyilatkozatban követelte a Vereckei-hágón álló magyar honfoglalási emlékmű lebontását. Szerintük a mementó „revansista monstrum”. Pavlo Fedaka, a nacionalista irányzatú Ukrán Párt kárpátaljai szervezetének elnöke szerint „az ukrán-magyar barátság helyreállítása érdekében a magyaroknak kell kezdeményezniük a Vereckei-hágón álló emlékművük lebontását” – de miért okoz ilyen elképesztő indulatokat ez a mementó a Kárpátokban?

Felrobbantva, szétcsákányozva, felgyújtva

A mostani, éjjel ismeretlenek által felgyújtott vereckei emlékmű elődjét 1896-ban, a millennium évében állították a festő szépségű tájon, a helyek között, Verebes falutól nem messze. A mű sorsa finoman szólva is tragikus: a második világháborúban felrobbantották, majd a harcok után, Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatlakozásakor az emlékmű talapzatát is megsemmisítették. 1996-ban, a honfoglalás millecentenáriumán ugyan elkezdték újraépíteni, de a munka félbemaradt. A jelenlegi, 2008-ban átadott emlékmű, Matl Péter alkotása, a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbje a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.

Szomorú, de a most nagy port felverő gyalázás sem kellene, hogy vezető hír legyen, hiszen a jelenség egyáltalán nem új: 2009 óta minden évben legalább egyszer felgyújtották az emlékművet. Az esetet a kijevi és krími események teszik fontossá. (Erről kicsit később.) Noha a kőből készült alkotáson a lángok nem sok kárt képesek tenni, az utóbbi években történt már súlyosabb, rossz indulatú „beavatkozás” is: az oltárkövet pajszerral csonkították, lelökdösték a talapzatról. 2008. június 20-án Ukrán nacionalista fiatalok csoportja ukrán címert és a Kárpátaljára 1939-ben bevonuló magyar csapatoknak ellenálló ukrán fegyvereseket dicsőítő márványtáblát szerelt fel a vereckei emlékműre.

Hosszas kálvária után aztán a sokáig csonkának ismert mementót felújították; 2012. október 10-én avatta újra Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Tavaly nyáron aztán a magyar állam támogatásával kiépítettek a helyszínen egy térfigyelő kamerarendszert is. Noha azóta a mostani az első komolyabb támadás Vereckén, aki járt ott, tudja, hogy igen messze van lakott településtől; éjszaka gyakorlatilag az és azt művel ott, aki és amit csak akar. (A mostani rongálókról készült felvételek sem valami használhatóak.)

Tudta, hogy Debrecen ukrán város?

A magyar köztudat rendelkezik némi információval a román-magyar és a szlovák-magyar ellentét gyökereiről, tipikus előítéleteiről, ám arra feltehetően kevesen tudnának válaszolni, hogy a 603 700 négyzetkilométeres Ukrajna szélén, a 12 800 négyzetkilométeres Kárpátalján pontosan mi is az időnként kiáradó gyűlölet oka.

Pedig az ukrán nacionalisták szemében a vereckei emlékmű maga a gyalázat: szerintük az pont ott áll, ahol 1939-ben a magyar megszállók ellen harcoló ukrán Szics-gárdistákat kivégezték. A kérdés kivizsgálására 2002-ben történészbizottság alakult az Ungvári Nemzeti Egyetemen: itt kimondták, hogy forrásvizsgálatok alapján ez a vád nem igazolható. (Noha a magyar megszálló-tevékenységnek tényleg voltak súlyos túlkapásai.)

Ha kell, az ukrán nacionalisták ennél messzebbre is mennek. Létezik köreikben olyan nézet, amely szerint az ősi földjük valaha egészen a magyar Alföldig húzódott. Sőt: Debrecen is ukrán helyőrség volt egykor, mégpedig Dobrocsini néven. Ezt nézetük szeriont csupán az agresszív magyar elnyomás tett sajátjává később.

Feszült helyzet

„A jelenlegi ukrajnai helyzetben a magyar közösség ellen elkövetett szimbolikus erőszakcselekedet különösen fenyegető” – áll a KMKSZ mostani esettel kapcsolatos közleményében. Az incidenst a Külügyminisztérium is elítélte.

Történelmi tapasztalat, hogy instabil helyzetben könnyen bűnbakká válhatnak a kisebbségek – elsősorban emiatt aggódik most a 150 ezres kárpátaljai magyar közösség. Ezért nem jó jel tehát egy szimbolikus emlékműrongálás sem. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke sötéten látja az ukrajnai helyzetet. Lapunknak adott interjújában azt mondta: „Az ukránok a kárpátaljai ruszinokból kinézik a szeparatizmust, a magyarokból pedig az irredentizmust. Beindult a Csehov-mechanizmus: itt egy puska a színen, el fog sülni. Nekünk kellene valamilyen bölcs politizálással megakadályozni, hogy a papírforma érvényesüljön.”

A KMKSZ mindenesetre felkérte a jelenlegi ukrán kormányzatot támogató transzatlanti közösséget, hogy tegyen hathatós lépéseket az ukrán kormány jogállami elkötelezettségének megerősítéséért. Szerintük az új ukrán kurzus most bizonyíthat: eltűri-e a hasonló eseteket, vagy hatékony nyomozást indít a szélsőjobboldali elkövetők ellen.

Forrás: HetiVálasz