A Szentlélekben való rejtett találkozás ünnepe ez a nap, melyen Isten végtelen gyöngédsége, szelídsége és tapintata nyilvánul meg a bűnös emberiség iránt. Az Úr eljövetele templomába nem rettenetes és félelmetes, ahogy a próféták várták, hanem alázatos és szelíd. Jézus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, és mindenben sorsközösséget vállal velünk, bűnös és szenvedő emberekkel: érte is bemutatják az áldozatot, akit pedig nem kell kiváltani, hiszen mindenestül Istené, kezdettől fogva és örökké.
Szent Lukács eredeti szövegében ez áll: „Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai...” (Lk 2,22). A törvény szerint a tisztulási idő betartása csak Máriára vonatkozhatott (jóllehet szent Fia érdeméért ő is ment volt minden szennytől), de a többes számú alakkal Lukács Jeruzsálem lakóinak, Izrael népének megtisztulására is utal. Amiről tehát Malakiás jövendölt (Mal 3,1-4), az az emberi szem elől elrejtve, a legszelídebb és ezért legcsodálatosabb módon valósult meg, Márián és Józsefen kívül mindössze Izrael két igaz embere volt a tanúja.
A mai ünnep a karácsonyi ünnepkör lezárása, de Simeon jövendölésével (Lk 2,22-40) egyben a Passió kezdete is. A húsvéti misztérium titokzatosan kezdettől fogva jelen van Szűz Mária életében, aki szívében előre átéli Fia szenvedését és halálát, mindjárt az első betlehemi éjszakán, amikor nem jutott számukra hely a szálláson; most, amikor az agg Simeon szavait hallgatja; illetve majd amikor elvesztik és hiába keresik a tizenkét éves Jézust, míg harmadnapon végül rátalálnak a templomban. A sugalmazó Szentlélek azt akarja, hogy ne idillként szemléljük Jézus gyermekségének történetét, hanem Máriához hasonlóan vegyük észre az árnyékot, és merjük vállalni az emberi lét fájdalmas valóságát, ahogy vállalta Jézus is, a mi irgalmas és hűséges Főpapunk, akiben Isten felkarolt és örök üdvösségre hívott meg minket.
Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése