Dragoş Carciga - NOSZTALGIA-JÁTÉK

Hogyan vált történelemmé a Legionárius Mozgalom?

Előzmények: 
Az első 15 év - Hogyan erősödött meg a Legionárius Mozgalom?
Az üldöztetés időszaka - Legionáriusok emigrációban, börtönben vagy kommunista-ellenes ellenállóként 

A forradalom után véget ért a legionárius száműzetés kora, ám az egykori ideológiát felidéző epigonok mellett csak néhány öreg nosztalgiázó maradt.

Gheorghe Buzatu történész a Radiografia dreptei româneşti. 1927-1941 könyvében azt állítja, hogy 1995-ben véget ért a legionárius száműzetés kora, mivel ekkor újra megjelenhettek a munkáik Románia területén is. Ugyanakkor nem mondhatjuk el azt, hogy 1989 után maga a mozgalom is visszatért volna az országba. 

Nagyon sok, külföldön élő legionárius meghalt időközben. Az itthoniak közül többen a börtönökben pusztultak el, az 1964-ben szabadlábra helyezettek közül pedig sokan (Anania, Victor Vojen vagy Ion Dumitrescu-Borşa) együttműködtek a kommunista rendszerrel, és emiatt hitelüket vesztették. Többen úgy gondolták, életük visszaterelése a „normális” kerékvágásba az első számú prioritás, nem pedig a politizálás. A kommunista diktatúra ideje alatt a mozgalom tagjai népellenséggé lettek nyilvánítva, így csak alacsony szintű munkákat végezhettek még akkor is, ha sokan egyetemi végzettséggel rendelkeztek.

A kapitány emléke
(Transindex)

1990 után több emlékirat is megjelent, Ion Ianolide: Urmarea lui Hristos. Puncte cardinale néven folyóirat is megjelent, szintén legionárius tartalommal. Ekkor néhányan úgy gondolták, újra kezdhetik mozgalmi tevékenységüket. Nem politikai jellegű aktivitásban gondolkodtak, hanem egyfajta morális, nevelő tevékenységbe kezdtek, ami hasonlított a mozgalom húszas évekbeli születésének pillanatára. 

Néhányan alapítványokat hoztak létre (pl. a George Manu Alapítvány), mások a volt politikai foglyok szervezeteiben próbáltak meg tevékenykedni. A különböző legionárius frakciók, mentalitások közötti különbségek ez estben is a felszínre törtek, így ezek a próbálkozások sem voltak egységesek.

Ugyanakkor nagyon sok esetben az 1989 utáni történetírási diskurzusokba sem tudtak beilleszkedni. A mozgalom „igaz története” iránti igény továbbra is erős volt, de az egykori tagok fokozatosan kihaltak, a nosztalgiázók pedig ilyen kérdésekbe nem tudnak érdemben beleszólni. A Legionárius Mozgalom szellemiségét 1989 után gyakorlatilag az ún. nosztalgiázók tartották fenn, azt is egyfajta sajátos értelmezésben.

Bartolomeo Anania
(Transindex)

A mozgalom egy adott történelmi helyzetben jelent meg, akkori problémákra – „zsidó gazdaságra”, „bolsevik veszélyre” vagy az ország integritását veszélyeztető külföldi nyomásra – reflektálva, ezek viszont az idő múlásával teljesen aktualitásukat vesztették.

A mozgalom történelemmé vált, egyszerű kutatási területté. El kell mondani viszont, hogy az 1989 utáni elemzések, visszaemlékezések nagyon sok új eredményt hoztak, a mozgalom új arcát fedték fel az érdeklődők előtt, főleg a börtönéveket illetően. Jelen pillanatban a Legionárius Mozgalom három fontos témakörben van jelen a köztudatban.

Az első az ún. börtönszentek problémakör, vagyis a kommunista börtönökben elhunyt legionáriusok emlékezete. Erre a témakörre jellemző, hogy a mozgalom és az ortodox egyház (nem hivatalosan) nagymértékben összefonódik.

A kommunista börtönöket megjárt néhány volt legionárius ún. vallási közösségeket hozott létre. Ezek közül a visszaemlékezők szerint, az enyedi csoport, Virgil Maxim, Ion Ianolide, Valeriu Gafencu stb. a legismertebb: Ők különböző visszaemlékezésekben mesélik el a börtönéveket.

Codreanu emléke
(Transindex)

1989 után a Codreanu-párti Jelen Egyesület a börtönben meghalt Gafencu írásaiból adott ki több brosúrát, Calea spre fericire. Scrisori trimise din închisoare către cei dragi címmel. A brosúrák több, Gafencu által írt levelet is tartalmaznak. Ugyanez az egyesület Codreanuról is szerkesztett egy kötetet. Az egykori kapitányt a szerkesztők vértanúnak tekintik.

Az enyedi börtönben elhunytak emlékezete kiemelkedő része ennek a témakörnek. A csoport tagjai számára ún. szent helynek számít az ún. Râpă a Robilor, ahol megtalálták a névtelen sírba temetett elhunytak maradványait. Az elhunytak emlékezetét több kereszt és egy ortodox kápolna is őrzi. A kápolna falán feltüntették az elhunytak nevét és itt őrzik az előkerült csontokat, maradványokat is. Ebből az emlékezetből fakadt az a kezdeményezés, hogy az ún. börtön-mártírokat avassák szentté.

A szentté avatás feltételei természetesen nem teljesülnek: a kánonjogi feltételek nem adottak, nem regisztráltak csodákat stb. Az ortodox egyház elhatárolódik ettől a kezdeményezéstől, így a kommunista börtönökben elhunyt legionáriusok csak a mozgalom mártírjaiként élnek tovább a köztudatban.

Codreanu-ikon
(Transindex)

A legionárius emlékezetben létezik olyan kísérlet is – amúgy ez is ellenkezik az ortodoxia kánonjogi szabályaival – amely litániával próbál egy-egy mozgalmistát bemutatni. A litánia egy ortodox ének, amely valamely szent vagy mártír tetteit, cselekedeteit meséli el.

Hasonló módon tiszteleg Costel Condurache Codreanu emléke előtt. Egy kötetet szánt a kapitány emlékének, abban pedig egy szent éneket közöl. A könyv borítóján egy ikon található, mely Codreanut bukovinai népviseltben ábrázolja. Jobbjában keresztet tart, bal karját áldásra emeli, feje körül pedig aura látható. A borítón még két felirat található, a „Mărturisitorul Mucenic Corneliu” és a legionárius köszöntés, jelszó, „Corneliu Zelea Codreanu – Prezent!”. Ez utóbbi szimbolikusan üzeni a nagyközönségnek, hogy a mozgalom nem halt ki.

A kötet a továbbiakban elmeséli a Kapitány életét, „hőstetteit”, társadalmi-politikai cselekedeteit. Illusztrációként gazdag képanyag is társul a szöveghez.

A Legionárius Mozgalom vezérei azért sem avathatóak szentté, mert a legtöbbjük embert ölt, ha nem a fronton, akkor merénylet során. Codreanu Manciu rendőrfőnököt lőtte le a húszas években. Ion Moţa és Vasile Marin a háborúban öltek embert, Moţa ezen kívül még merényletekben is részt vett, lelőtt pl. egy Vernichescu nevű egyetemistát. A szentté avatást, a mártír emlékezetet tehát lényegében csak az egykori gárda tagok vagy a későbbi szimpatizánsok erőltetik.

Könyv Codreanuról
(Transindex)

A Gárda emlékezetének továbbélésében létezik egy másik fontos problémakör, a mozgalom történetére vonatkozó írásokat tartalmazó ún. Zöld Könyvtár reaktiválása. Itt összegyűjtik a Gárdára vonatkozó, eddig megjelent írásokat, valamint újakat adnak ki.

A Legionárius Mozgalom emlékének, ideológiájának továbbélésében a legnagyobb szerepük a különböző egyesületeknek, szervezeteknek van. Egykori tagok, szimpatizánsok különböző egyesületi tevékenységekkel éltetik tovább a mozgalom szellemiségét: rendezvényeket, konferenciákat, megemlékezéseket szerveznek, köteteket adnak ki, szobrokat, emlékműveket avatnak. A még életben levő egykori tagok többsége szívesen nyilatkozik, ad interjúkat a mozgalomról, ezzel is életben tartva Vasgárda emlékezetét és ideológiáját.

A Legionárius Mozgalom emlékezetét igyekeznek továbbvinni az újonnan megalakult szélsőséges szervezetek is, a Noua Dreaptă vagy az Alexandru Suru által alapított Legionárius Mozgalom nevet viselő szervezet. A Noua Dreaptă tagságáról nincsenek konkrét számok, azt tudjuk, hogy több vidéki településen is van helyi szervezetük. Az új Legionárius Mozgalom Bukaresthez köthető.

Megemlékezés Codreanuról
(Transindex)

Mindkét szervezet törvényesen működik, jelképrendszerük egyértelműen az egykori Legionárius Mozgalomra utal, néhol változtatva a jelképeken. Egyes adatok szerint az új Legionárius Mozgalomnak körülbelül 300 tagja van Bukarestben. Az új mozgalmak esetében is megjelennek azok a töréspontok, melyek a két világháború között létező mozgalomra is jellemzőek voltak.

Az új Legionárius Mozgalom vezetőségét több egykori mozgalmista nem ismeri el. A Noua Dreaptă a legitimációs megnyilvánulásaiban igyekszik kapcsolatot, egyfajta kontinuitást érzékeltetni a régi szervezettel (a régi mozgalmistákról közölnek információkat, tartanak előadást, régi képeket, filmrészleteket mutatnak be) de a tényleges, személyi jellegű kapcsolatok nem tisztázottak. Tény, hogy ideológiai téren ugyanazokat az elveket viszik tovább, az éppen aktuális politikai kontextushoz igazítva. A zsidó kérdést például a roma problémakör helyettesíti.

További különbségek: a Noua Dreaptă ún. egyetemesebb román-kérdésekkel foglalkozik, míg az új Legionárius Mozgalom inkább helyi érdekeltségű politikai, szociális problémákra fókuszál. Különbözik a két szervezet vezetési struktúrája is. A Noua Dreaptának központi vezetése van egy elnökkel, az új Legionárius Mozgalom élén viszont egy ún. főnök áll.

Megemlékezés Codreanuról 2.
(Transindex)

A Legionárius Mozgalom 83 éve alakult egy adott történelmi kontextusban, az akkori román társadalom legkülönbözőbb problémáira igyekezve sajátos választ adni. Több volt, mint egyszerű politikai mozgalom. Amint lehetősége adódott, politikai szerepet vállalt. Napjainkban a mozgalom már csak árnyéka önmagának, leginkább csak az emlékezete.

A túlélők napról napra fogynak, a közöttük levő kapcsolatokat pedig most is beárnyékolja a mozgalomra jellemző széthúzás, valamint a kommunista időszakban elszenvedett üldöztetés miatti megosztottság. A Legionárius Mozgalom egykori ideológiáját epigonok igyekeznek újraéleszteni, a mostani történelmi helyzethez igazítani.

Forrás: Transindex