Évforduló - Május 9.

Bourbon-Pármai Zita magyar királyné születése (1892)

„Egy uralkodó sohasem mondhat le. Trónjától megfosztani lehet, uralkodói jogait megvonni tőle lehet. Ez rendben van. Mert ez merő erőszak. De ez nem kötelezi arra, hogy elismerje: elvesztette uralkodói jogait. Engedhet az erőszaknak, attól függően, milyen időben és milyen körülmények közé kerül, de lemondani soha, soha, soha! Inkább itt pusztulok veled, de majd jön Ottó. És ha mindannyiunknak pusztulnia kell is, akad még Habsburg elegendő.”

(Bourbon-Pármai Zita magyar királyné)

1892. május 9-én született Bourbon-Pármai Zita hercegnő, IV. Károly magyar király – I. Károly néven osztrák császár – (ur. 1916-1918) felesége, Magyarország történetének utolsó királynéja.

†

Megszületett Habsburg József, Magyarország nádora (1776)

II. Lipót Habsburg császár hetedik fiaként született Firenzében. Tizenhat éves korában járt először Pest-Budán, amikor fivérét, Ferencet magyar királlyá koronázták. Három évvel később, már mint az ország új helytartója került be Budára. A fiatal főherceget hamar megkedvelték Magyarországon, gyorsan elterjedt róla, hogy magyarul tanul és helytartóvá történt kinevezése után egy évvel, 1796-ban, a pozsonyi országgyűlésen a rendek, közfelkiáltással megválasztották Magyarország nádorává, ami a király után a legnagyobb közjogi méltóság volt.

Sokat tett az ország gazdasági, kulturális felemelkedéséért, Pest-Buda szépítéséért. 1806-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, a Lipótváros kiépítését, a gellérthegyi csillagvizsgáló építését, a Nemzeti Múzeum, a Ludovika Akadémia felépítését, a Pest és Vác közötti, illetve a Kőbányára vezető vasútvonalak létrehozását. Úttörő szerepet játszott a Városliget rendezésében, továbbá az előzőleg általa megvett Margitsziget parkosításában is. Szívén viselte a magyar kultúra sorsát is. Segítette a Nemzeti Múzeum gyűjteményének bővítését, az Országos Széchényi Könyvtár fejlesztését, támogatta a Magyar Tudományos Akadémia működését, amelynek alapításához maga is 10 ezer forinttal járult hozzá. Budán halt meg 1847. január 13-án.

Forrás: Rubicon/Múlt-kor